Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar, a cseh, a lengyel, a szlovén és a szlovák gazdaság unióhoz való felzárkózásának folyamata az utóbbi nyolc esztendőben évente átlagosan legfeljebb két százalékpontos többletinflációt okozott Németországhoz viszonyítva - derül ki az öt ország jegybankjainak közös kutatásából. Ráadásul e többlet mértéke az utóbbi években jelentősen csökkent, jelenleg nulla körül mozog. A mérséklődés alapvető oka, hogy a felzárkózás során csökken a magyar gazdaság és az EU termelékenységei közötti különbség.
A jegybank e tanulmánnyal újabb tényezőről bizonyította be, hogy nem akadályozza a magyarországi fogyasztói árindex további csökkenését. Az MNB egy 2002 elején publikált kutatása ugyanis megállapította, hogy a magyar EU-tagság közeledte önmagában nem okoz inflációs sokkot az élelmiszeráraknál. Több fontos termelői ár ugyanis már jelenleg is uniós szinten van. A kiskereskedelmi árszint felzárkózása pedig alapvetően csak az általános fejlettségi szint növekedésével együtt történhet. Egyedi kivételek ugyan előfordulhatnak - cukorrépa, marhahús -, ám ezek viszonylag alacsony fogyasztási arányuk miatt nem befolyásolják érdemben az összképet. A tanulmány készítői által vázolt forgatókönyv alapján amennyiben az élelmiszerár-konvergencia a feltételezett 2004-es csatlakozás után tíz év alatt valósul meg, úgy az évente 0,2-1,1 százalékpont, ha pedig húsz esztendő alatt következik be, az 0,1-0,7 százalékpont többletinflációt okoz.
Az öt jegybank által most vizsgált többletinfláció elméleti alapja az úgynevezett Balassa-Samuelson hatás (BSE). Eszerint a nagyobb gazdasági növekedés okozta pezsgés növeli az infláció szintjét is. A kétirányú megközelítés során egyrészt összegeztük a magyar és a nemzetközi irodalomban fellelhető ökonometriai vizsgálatok eredményeit. Ez a magyar gazdaságra 1993 és 2001 között évente átlagosan 1,0-2,0 százalékot adott - mondta Kovács Mihály András, az MNB közgazdasági főosztályának vezető elemzője.
A BSE nagysága a fogyasztói árindexben Magyarországon eddig évente legfeljebb 2 százalékos volt Németországhoz viszonyítva. Ez némileg eltér attól az értéktől, amire a relatív ármozgások alapján közvetlenül lehetne következtetni, mivel a BSE hipotézis nem pontosan teljesült a vizsgált időszakban. A relatív bérek alakulása és az árazási magatartás változásai szintén szerepet játszottak a szolgáltatás-iparcikk árarány alakulásában.
D. L.
