Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egyelőre nincs és nem is várható euróalapú hagyományos életbiztosítás a magyar piacon. Jelentősége pedig volna, annál is inkább, mert mind az elérési, mind a vegyes életbiztosításokból nagy állomány halmozódott fel az elmúlt évtizedben és szükség lenne ezek lejáratkori értékének megóvására. Az euró 2007-re prognosztizált, de tíz éven belül szinte bizonyosan megvalósuló magyarországi bevezetése árfolyamkockázattal jár a befektetők számára. Jóllehet a szakértők a közös fizetőeszköz bevezetéséig a forint erősödésével számolnak (NAPI Gazdaság, 2002. július 1., 13. oldal), spekulatív tőkemozgások akár pillanatnyi válságot, akár a fix átváltási árfolyamot is befolyásoló, hosszú távú gyengélkedést is okozhatnak.
Mivel a valutacsere az egész magyar nemzeti vagyont átértékeli - beleértve a megtakarításokat is -, nem mindegy, milyen lesz az árfolyam, hiszen ma egy 30 milliós ház mintegy 120 ezer eurót ér, de 300 forintra felszökő árfolyam esetén ez már csak 100 ezer euró, vagyis a vagyon leértékelődik, míg 200 forintos árfolyamon 150 ezer euróra nőne az ingatlan értéke.
A befektetések kockázatának csökkentésére többféle módszer létezik, az árfolyamkockázatra például a devizapozíciók nyitása. Hosszú távú és nem likvid invesztíciók esetén ez különösen fontos lehet, így az életbiztosításoknál is hasznos lenne egy ilyen termékcsoport bevezetése. Ez mindazok számára előnyös lehet, akiknek euróban képződik bevétele, illetve akik nem bíznak maradéktalanul a hazai pénz diadalmenetében és a korábban kötött életbiztosításaik euróval szembeni árfolyamkockázata ellen akarnának védekezni, akár a biztosítások mellé köthető kiegészítő szolgáltatást használva, akár új biztosítást kötve.
Szakértők szerint azonban ma még nem lehet ilyen terméket bevezetni, hiányzik a tőketartalékok és a kockázati tartalékok euróalapú befektetésének lehetősége. (Ez szükséges, mert a díjakat és szolgáltatásokat euróban határoznák meg.) A szóba jöhető befektetési eszközök körét ma szigorúan szabályozza a biztosítási törvény, amely némileg ellentmond a Magyar Nemzeti Bank befektetési gyakorlatának, ahol likvid és biztonságos - AA és AAA minősítésű - értékpapírokban tartják a jegybank pénzét. Figyelembe véve ezt a gyakorlatot és a teljes devizaliberalizációt, nem lehetne sok akadálya annak, hogy az euróövezeten belül kibocsátott papírokba fektessenek a biztosítótársaságok, akár a Nemzeti Bankon keresztül, akár saját vagyonkezelőik segítségével.
Az ilyen kockázatkezelő termékek megvalósításra többféle módszer kínálkozik, így lehetséges lenne az euróban megállapított díjak euróban fizetése - ez különösen a közös valutában jövedelmet szerzőknek előnyös -, illetve a forintban fizetés is. Ez utóbbinál viszont a díjfizetésnél ismét megjelenik az árfolyamkockázat, hiszen a díjat évente vagy ennél gyakoribb részletekben kellene fizetni, ám ez az ára a lejáratkori értékállóságnak.
A nem hagyományos, hanem befektetésekhez kötött (unit linked) termékeknél már felvetődött olyan igény, hogy euróban fizetnének az ügyfelek s akadt biztosító, amelyik ezt lehetővé tette. Itt könnyebb lenne az euróalapú termékek bevezetése, hiszen a befektetési szabályok lazábbak, bár a hozamkockázat is nagyobb. Ez az állomány viszont ma még sokkal kisebb, mint a vegyes és elérési biztosításoké.
Vigh György Zsolt
