Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A védelmi megrendelések mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban nagy publicitást kapnak, legyenek azok új beszerzések, működési kiadások vagy a meglévő vagyon kezelése. Nálunk is megteremtik az átláthatóságot a honvédelmi kiadások terén?
- Ez határozott szándékunk. Egy szervezet csak úgy tud megfelelően működni, ha társadalmi támogatást is kap, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a tevékenysége áttekinthető, világosak a viszonyok, az együttműködő partnerek pontosan tudják, hogy milyen követelményeket támasztunk velük szemben és miért. Ezért a transzparenciát nem csak ígérem, hanem az apparátusomon belül meg is követelem. A nyilvánosság kezelésében, a közvélemény felé fordulásban határozott és jelentős változás lesz. Az első nap, amikor átvettem a minisztériumot, a vezető szintű munkatársakat feloldottam az érvényben lévő nyilatkozattételi tilalom alól. Az a védelmi tárca, az a hadsereg, amelyik megpróbálja magára húzni az ajtót és a saját titkaival foglalkozik, nem tud integrálódni a társadalomba, kicsit kirekesztett lesz. Ami nem szigorúan állam- vagy NATO-titok, abban abszolút nyitottságot kell tanúsítani, még akkor is, ha ez nekünk nehéz, vagy ha a sajtó képviselői borsot törnek az orrunk alá. Áttekintjük a sajtóosztály működését, megtaláljuk a megfelelő embereket, akik ezt a területet a jövőben irányítani fogják.
- Ön kijelentette, hogy a hadsereg jelenlegi, 1,61 százalékos GDP-arányos költségvetését 2006-ra 1,8 százalékra emelné. Melyek a finanszírozás legfőbb prioritásai?
- Magyarország a GDP arányában a NATO átlagához közelítő értéket költ a hadseregre, csakhogy ez a mi esetünkben - a gyengébb gazdasági teljesítmény okán - jóval kevesebb pénzt jelent, mint egy tehetősebb tagállamban. Nem az az első, hogy a védelmi kiadásokat gyorsan és ütemesen emeljük. A cél az ésszerű és hatékony felhasználás. Az elmúlt három-négy esztendőben, miközben a rendelkezésre álló pénz folyamatosan nőtt, a hadsereg képességei egyre romlottak. Nekem és munkatársaimnak alapvető feladatunk lesz megvizsgálni, hogy a tervezés hiányosságai, a koncepció hiánya, az átláthatósági vagy gazdálkodási problémák, netán más okok vezettek-e ahhoz, hogy a pénzt elköltötték és közben nem produkáltak teljesítményt.
- Milyen hadseregre van szüksége Magyarországnak? Milyen színvonalú technikai eszközökkel kell felszerelni a katonákat és mekkora haderőt tervez a kormány?
- Hosszú távon Magyarország egy kisebb tömeghadsereget sem tud százszázalékos szinten működtetni. A technológiai különbség az Egyesült Államok és a NATO fejlett európai államai között nő. Ha mi megfelelő partnerek akarunk lenni, s lélekben is elfogadjuk azt, hogy mi a NATO tagja vagyunk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy nem szükséges a teljes spektrumon fejleszteni. Csak azokat a speciális képességeket kell erősíteni, amellyel valóban hozzá tudunk járulni a közös védelemhez. Erre kell nagy erőket szánni, ez lesz a következő időszak feladata.
- Az MSZP a hadsereget úgynevezett programköltségvetések mentén fejlesztené. Ez valóban azt fedi, amit a katonai-gazdasági szakértők ilyenként megfogalmaztak?
- Szeretném azt hinni, hogy meg tudjuk valósítani azt a programköltségvetést, amit nem csak a szakirodalomban olvashatunk, hanem Európa boldogabbik felén sokan használnak is. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a magyar költségvetési rendszer és szabályai behatárolják a lehetőségeket, illetőleg mindeddig a Honvédelmi Minisztérium akaratérvényesítő képessége sem volt elegendő ahhoz, hogy ezt a költségvetési tárgyalásokba is be tudják építeni. Konkrét példát mondok: az előző tárca nem tudta elérni azt, hogy a Gripen-bérlet díjára külön, a védelmi költségvetésen túlmutató vagy attól független tervezésben biztosítsák a szükséges összeget. Éppen ezért nekünk itt és most borzasztó nagy konfliktust és komoly problémát jelent, ha a jövő évi 24 milliárd forintnyi bérleti díjat a védelmi költségvetésből kell fizetni és nem érjük el, hogy az külön tétel legyen. Talán azt is kiírhatjuk akkor, hogy a Honvédelmi Minisztérium csőd miatt bezárt.
- A programköltségvetés miatt tehát a tényleges védelmi kiadások főösszege nagyobb lehet, mint a védelmi tárca büdzséje?
- Bizonyos szituációkban igen. Nem tartok kizártnak olyan feladatot, amikor a védelmi költségvetésen túl egy konkrét programot meg kell finanszírozni. De összességében a katonai kiadásokat is úgy kell tervezni, hogy az programalapú finanszírozásra épüljön. A NATO-n belül a katonai kiadások 15-30 százalékát rendszeresen fejlesztésre fordítják, és ennek idehaza is hasonlóan kellene lennie. Ha kiszámoljuk, hogy a GDP várható alakulásának függvényében mennyi pénzünk lesz, akkor jó eséllyel meg tudjuk mondani, hogy a jövőben mennyit költhetünk fejlesztésre. Ezt pedig már most be lehet és be is kell tervezni.
- A jövőbeni hadfelszerelés-beszerzéseknél mennyire veszik figyelembe, hogy az NATO-tagállamtól származzon, mivel az automatikusan kompatibilis lesz és nem kell átalakítani. Hogyan alakulnak a fegyverbeszerzések hosszú távon?
- Az, hogy a hadfelszerelés NATO-tagállamtól származzon, nem feltétlenül követelmény. Van néhány olyan eszköz, amelyet az Észak-atlanti Szerződés széles körben használ, de nem a tagállamok valamelyikében gyártották. Az azonban már lényeges, hogy NATO-konform, a szövetség hadseregeiben alkalmazott legyen, ismerjék a működtetésének, javításának, eszközellátásának problémáit. Ugyanis ha egy magyar egység például határon túli feladatot kap, akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy ott is van megfelelő szakember és alkatrész ahhoz, hogy a mi eszközeinket javítsák. Éppen ezért célszerű és indokolt többnyire a NATO által használt eszközök beszerzése, sokszor azonban nemzeti vagy gazdasági érdekek és különböző politikai szándékok is megjelennek a védelmi beszerzések mögött. Az az ország pedig, amelyik az Európai Unió felé kacsingat, ezt a katonai megrendeléseinél is hellyel-közzel megjeleníti, mert támogatást remél tőle. Ha az alkalmazhatóság és a finanszírozás nagyon szigorú feltételei összehozhatók, akkor ezzel nincs semmi probléma. Ezzel szemben sajnálatos, hogy a Gripen repülőknél az előző kormány nem azt a változatot választotta, amely kétségkívül képes az együttműködésre - például légi utántöltésre alkalmas -, hanem egy korábbi modifikációt. Ez kétségeket támaszt az együttműködtetés lehetőségét illetően. Az új kormány mindent elkövet, hogy a kompatibilitás követelményét a gépjármű- és az URH-tendernél teljesítse. A másik kérdésére elmondhatom, hogy a jövőbeni beszerzéseknél két tényező hat: az egyik a NATO bővítése, a másik a megváltozott biztonságpolitikai helyzet. Definiálni kell, hogy ki ellen készülünk fel. Az új kihívások miatt, a nemzetközi terrorizmus elleni harcban kicsit háttérbe szorulnak majd a hagyományos fegyverek. Így újfajta prioritásokat kell kijelölnünk a fejlesztések terén is. A beszerzéseknél tudomásul kell venni, hogy a haditechnika nagyon drága mulatság, tehát szükséges, hogy minden ország a felújítható, modernizálható és még működtethető haditechnikáját rendszerben tartsa. Magyarországon például felújíthatók a Mi-24-es helikopterek. A hadsereg hosszú, permanens és lassú folyamat eredményeként modernizálódik, de sajnos nem lesz olyan kegyelmi pillanat, amikor azt mondhatjuk, hogy valóban modern hadseregünk van, az legfeljebb egyre korszerűbb lesz.
- Milyen végleges döntést hoznak a Gripen-bérlés, az URH-tender és a gépjárműbeszerzés ügyében?
- A tény az, hogy az előző kormány a svédekkel megállapodást kötött a Gripenek bérlésére és ennek az első törlesztőrészletét már át is utalta. Ebben a szituációban annyit tehetünk, hogy megnézzük, milyen mozgásteret enged nekünk a nemzetközi szerződés. Lehet, hogy arra korlátozódnak a lehetőségek, hogy fizetünk és kész. A nemzetközi szerződést természetesen mi tudomásul vesszük. Az ellentételezésen (offset) azonban el kell gondolkodni, mert annak végrehajtása már a mi döntésünk lesz. Mi visszavonjuk, amit az előző kormány ezzel kapcsolatosan tett. Az URH-tenderrel kapcsolatban az elmúlt időben az összes információt összegyűjtöttem. Itt van már egy cég, amely elvileg ezt a tendert megnyerte. Ezt azonban sem a korábbi hadügyminiszter, sem én nem írtam még alá. Van egy közbeszerzési döntőbizottság előtt lévő beadvány, amelyik arra utasít, hogy ezt a szerződést szignáljuk. Ez a kérdés azonban jóval nehezebb és sokkal bonyolultabb annál, hogysem a honvédelmi miniszter önmagában döntsön, ezért a nemzetbiztonsági kabinet elé viszem az ügyet. A gépjárműtender olyan szakaszába érkezett, amikor a gyártókhoz kérdéseket intéztünk, vajon az általuk kínált eszközök valóban megfelelnek-e a követelményeknek. A nyílt közbeszerzési eljárás most átmehet egy tárgyalásos folyamatba. Én ebben sem kívánok semmit megelőlegezni. Az a beszerzés azonban, amely nem veszi figyelembe a magyar érdekeket, nem honorálja a magyar ipari együttműködést, nem támogatja a magyar ipari kultúrát, az nem jó beszerzés, különösen egy ilyen nagy tételnél. A beszerzés ipari kultúrát alapoz meg, vállalatokat tart életben vagy virágoztat fel, munkahelyeket teremt. Ezért a kormány és magam is alapelvként rögzítem, hogy minden egyes jelentős beszerzésnél kell magyar együttműködő és ez így lesz a gépjárművek esetében is. Az a nagyvállalat - legyen akár multinacionális -, amelyik nem tudja közvetlen magyar beszállítóval és ellentételezéssel kiváltani a százmilliárdos nagyságrendű beszerzési projektet, versenyhátrányba kerül azokhoz képest, akik ezeket a feltételeket biztosítani tudják.
Vigh György Zsolt
