Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) legfrissebb tanulmánya szerint az OECD-tagországok haladást értek el az agrárpolitikai reformok tekintetében, bár az országokat külön tekintve változatos a kép. Egyes uniós tagjelöltek esetében - Csehország, Magyarország, Lengyelország és Törökország - mindenesetre erősödött a piacorientált agrártermelés. A nemzetközi mezőgazdasági kereskedelem növekedése ellenére az OECD-tagországok forgalmában az 1980-as évek közepe óta csökkenő tendenciát mutat az agrárium aránya. Magyarország, Új-Zéland és Törökország számára azonban továbbra is fontos maradt az agrárkivitel. Az élelmiszer-behozatal aránya a teljes importban Magyarországon kisebb az OECD-tagországok átlagánál.
Egyetért a tanulmány megállapításaival Hegedűs Miklós, a GKI Rt. ügyvezető igazgatója, megjegyezve: a világ mezőgazdasági kereskedelmének 75-80 százalékát az OECD-országok adják. Ezzel együtt azonban Magyarországon csökkent a mezőgazdaság piacra termelő részének aránya a rendszerváltozás óta, a saját fogyasztásra folytatott termelés viszont növekedett - mondta lapunknak. Sok hiányosság jellemzi még a magyar agrárgazdaságot - tette hozzá -, például a piacgazdaságra jellemző állami intézmények terén, ráadásul az állam sok helyen rátelepszik az ágazatra. Fórián Zoltán, a Rabobank Hungária Rt. kutatási igazgatója szerint sem könnyű megítélni, hogy az erősödő piacorientáció egyértelműen pozitív folyamat-e a magyar mezőgazdaság számára ebben a felkészülési időszakban. A jelenlegi, az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőző években ugyanis a támogatási és protekcionista szempontok szerint mért piacorientáció-növekedés nem eredményezett olyan mértékű konszolidációt, mint amit esetleg magasabb, illetve hatékonyabban elosztott támogatással és erősebb piacvédelemmel lehetett volna elérni - vélekedett.
Az AKII mindenesetre közzétette, hogy az OECD-tagországokban az élelmiszer-gazdaság részesedése a GDP-ből folyamatosan csökken, és az 1990-es években már nem érte el a 4 százalékot. Míg Törökországban 14, Svájcban 1 százalékot tesz ki ez az érték. Magyarországon - ahol 5 százalék alatti az agrárium részesedése a bruttó hazai termékből - a mezőgazdaság GDP-hez viszonyított összesített támogatottsága (TSE) az OECD-régió átlagának több mint kétszerese, a termelőre, illetve hektárra számított közvetlen és közvetett támogatások összege (PSE) viszont a tagországok átlagánál alacsonyabb. A termelőre, illetve hektárra kalkulált mutató persze sejteti, hogy a magyar agrártermelés kevésbé hatékony például az alacsony hozamok és az alacsony termelési érték, s a túl sok foglalkoztatottat igénylő volta miatt. Az agrárágazat támogatottsága ugyanakkor azért magasabb az OECD átlagánál, mert hozzájárulása a GDP-hez a régióban relatíve magas.
Az, hogy a mezőgazdaság támogatására Magyarország a GDP-jének az OECD átlagánál nagyobb arányát fordította, megfelel a felzárkózási törekvéseknek - kommentálta ezt Fórián Zoltán. Halmai Péter, a Szent István Egyetem tanára ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy fentiek értékeléséhez nagy körültekintés szükséges, az agrártámogatások GDP-hez képest viszonylag magas aránya ugyanis származhat a GDP alacsonyabb szintjéből, de az agrárágazat nagyobb arányából is egyes kevéssé fejlett OECD-tagországok esetében. Ilyen értelemben valósabb képet ad az egy főre vagy egy hektárra vetített támogatási arány - hangsúlyozta.
L. L.
Tóth Levente László