Salt Lake Cityben, az USA Utah államának székhelyén 2002. február 8. és 24. között rendezik meg a téli olimpiát, amelynek szervezőit az utóbbi időben nem is elsősorban a sportesemények, hanem a politikai fejlemények tartják izgalomban. Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnöke, Jacques Rogge hangsúlyozta, hogy a szeptember 11-ei New York-i merényletek és az októberben megkezdődött afganisztáni hadműveletek ellenére a játékokat meg kell tartani, a szervezők az eredetileg 200 millió dolláros biztonsági költségek megugrásával kénytelenek számolni. Így például az ötkarikás játékok idejére repülési tilalom lép érvénybe Salt Lake City környékén, és az USA szövetségi hatóságai is fokozott támogatást nyújtanak a biztonsági intézkedésekhez.
A Salt Lake Organizing Committee (SLOC), a rendezéssel megbízott helyi szervezet elnök-vezérigazgatója, Mitt Romney a nyáron még 1,3 milliárd dolláros kiadással és végeredményként sok millió dolláros nyereséggel számolt, az újabb hírek szerint azonban már a nullszaldóval is tökéletesen elégedettek lennének a szervezők, akik egymilliárd dollárt már elköltöttek.
A nullszaldót azért tudják - a tervek szerint - tartani, mert eleve jelentős összeget helyezett tartalékba az SLOC: 108 millió dollárt tesz ki ez a summa, és így sikerülhet a 46 milliós, terven felüli költségeket kiegyenlíteni. (A szervezők szerint ugyanakkor legalább hatvanmillió dollár az az összeg, amelynek a befolyása egyelőre bizonytalan a bevételek közül.) Utah állam kongresszusi képviselője, David Ure szerint az olimpia számviteli zárása egészen 2005-ig húzódhat el, bár az SLOC illetékese, Gordon Crabtree szerint az előzetes adatok már 2002 májusában rendelkezésre állnak majd.
A bevételek zömét a szponzorok, hirdetők adják. A Salt Lake City-i olimpia rendezői ezen felül 153 millió dollárt kapnak az Egyesült Államok szövetségi költségvetéséből. Jegyeladásból 180 milliót terveztek, s e bevételekből 167 millió már be is folyt. Ez az értékesítési arány minden idők legjobbja - nyilatkozta Frazier Bullock, az SLOC ügyvezető igazgatója.
Azóta a jegyeladások tovább folytatódtak, s a legfrissebb statisztikák szerint már majdnem minden sportágban elérték a nyolcvanszázalékos értékesítési arányt, sőt a snowboard és az óriás műlesiklás eseményeire már egyáltalán nem lehet jegyet kapni. Ami a jégkorongot illeti, a döntőre a belépők 85 százaléka fogyott el eddig. A csoportküzdelmek közül pedig egyetlen meccs jegyeit adták el kivétel nélkül: a Kanada-Csehország találkozóra már most is lehetetlen belépőt szerezni.
A legdrágább belépők 425 dollárba kerülnek, méghozzá a jégkorongozók (férfiak) döntőjére, de természetesen itt is a legjobb helyekről van szó, minthogy már potom 325 dollárért is lehet kapni jegyet. A selejtezőket egyébként 45 és 95 dollár közötti áron tekinthetik meg a nézők, az egyenes kiesésben pedig a negyeddöntőre 150-250, az elődöntőre 125-225 dollárt kell fizetni. A műkorcsolyagála sem olcsó dolog: 400 dollárba kerül a legjobb hely, de például a rövid programok bemutatásakor a legolcsóbb ülés 35 dollárt ér. Az alpesi és az északi síelést kedvelők 45-95 dollár közötti árakon tekinthetik meg az események túlnyomó többségét, a síugrásnál viszont a döntők jegyei 110-190 dollárt kóstálnak. Mindezek mellett viszonylag olcsónak számít a curling 25-50 dolláros, a biatlon 25-50 dolláros, valamint a bob 35-55 dolláros belépője. A már teljesen kiárusított snowboard-jegyek pedig 35-55, illetve 45-95 dollár közötti áron voltak megvásárolhatók.
Szegő Iván Miklós
Szegő Miklós Iván