Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagyüzem volt a héten a közép-európai országok jegybankjainál: a lengyel jegybank 150, a magyar 25 bázisponttal csökkentette kamatait, a cseh központi bank pedig koronaeladással interveniálva próbálta gyengíteni a koronát. Az általános monetáris lazítást segítette, hogy az utóbbi két hétben csökkent a júliusi argentin és a szeptemberi amerikai események okozta bizonytalanság, aminek következtében erősödött a fejlődő piacokba vetett bizalom. Emellett a globális lehűlés miatt világszerte mérséklődő infláció ezekben a nyitott országokban - Magyarországon az import mintegy 55, Csehországban 63, Lengyelországban 25 százaléka a GDP-nek - is fékezi az áremelkedés ütemét.
Elemzők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a múlt heti döntéseket nem annyira a nemzetközi kihívásokra adott egységes válaszként kell értelmezni, mint inkább sajátos jegybanki beavatkozások együttállásaként. Ebben az értelemben pedig nem okoz gondot, hogy az ECB a térség jegybankjaival ellentétben nem csökkentette irányadó kamatait.
Lengyelországban az új kormány elődjénél nagyobb elkötelezettséget tanúsít a fiskális fegyelem iránt, és ez azzal kecsegtet, hogy végre véget érhet a lengyel nemzeti bank és a kormány közötti kutya-macska barátság. A lengyel jegybank fiskális szigort sürgető felszólamlásai az előző ciklusban süket fülekre találtak a kormánynál, ezért a központi bank a kamatok emelésével igyekezett gátat szabni az 1999-ben a GDP 7,2 százalékát elérő folyó fizetési mérleghiány növekedésének.
Ennek következtében a reálkamatok 10 százalékra emelkedtek, a zloty - az eurókamatokhoz képest csaknem 7 százalékos prémiumával - a forró tőke egyik kedvencévé vált. A magas kamatok, ha lassan is, de több százalékponttal lassították a GDP növekedését és irgalmatlanul megdrágították a költségvetés finanszírozását. A lengyel gazdaságba vetett bizalom mindezek következtében csökkent, a forró tőke veszélyt szimatolt, így előbb leállt, majd kiáramlásba fordult az addigi magas portfóliótőke-beáramlás, és tavaly már 2 milliárd euró távozott a lengyel kötvénypiacról. Miután az új kormány hajlandónak mutatkozik szigorítani a fiskuson, a jegybank megtette a szükséges lépéseket a „normális” reálkamatok irányába. Mindez csak akkor okozhat gondot, ha az új lengyel kormánykoalíció erőtlennek bizonyul a költségvetési vitában. Csehországban egészen más a helyzet. A koronán hosszú ideje annak ellenére van felértékelődési nyomás, hogy a valuta euróhoz mért kamatprémiuma lényegében nulla, a biztonságos koronabefektetések hozama megegyezik az eurózónában jellemzővel. Mindez nem a cseh országkockázat drámai csökkenésének következménye, hanem a meglódult privatizációé, ami miatt dől a külföldi tőke az országba. Ez a helyzet vélhetően jövőre sem változik, hiszen a Reuters szerint Csehország jövőre 7-10 milliárd dollár bevételre számíthat a telekommunikációs és az energiaszektorbeli privatizációkból. Mindez azt jelenti, hogy a kamatok árfolyam-politikai jelentősége továbbra is minimális lesz, a jegybank koronaeladással interveniálva lesz kénytelen meggátolni a felértékelődést, ha nem akarja, hogy a túl erős korona továbbra is az inflációs cél alá szorítsa a fogyasztói árindexet, és végzetesen lelassítsa a külső tényezők által így is veszélybe sodort növekedést. Félő azonban, hogy a piac túl könnyen felszívja a szerdai 100-300 millió euróra becsült intervencióhoz hasonló összegeket.
A magyar kamatcsökkentéssel kapcsolatban nincsenek komoly piaci aggályok. Néhány elemző mindenestre nem mulasztja el megjegyezni, hogy az eddigi rendkívül jó fizetési mérlegpozíció meginoghat, ha valóban felpörögnek a költségvetési és a kvázi költségvetési kiadások. A hangos szólamok ellenére az év első felében nem ez történt, de a második félévben rákapcsolni látszik a kabinet.
M. D.-P. B.
