Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A törvénytervezet meghatározása szerint a családi mezőgazdasági vállalkozás önálló irányítású és gazdaságilag különálló egység, amely mezőgazdasági terméket állít elő, de kiegészítő tevékenységként előállíthat más termékeket, illetve nyújthat szolgáltatásokat is. A törvényjavaslat lehetővé tenné, hogy a családi mezőgazdasági vállalkozó családtagjaival vagyoni, elszámolási viszonyukról szerződést kössön, azaz a termőföld, illetve a vagyon közös tulajdonban is lehet (NAPI Gazdaság, 2001. július 18., 1–3. oldal).
A családi mezőgazdasági vállalkozó minden olyan támogatási formát igénybe vehetne, amely az agrártermelőket megilleti, s ezen túlmenően a vállalkozás indításához és működtetéséhez külön támogatásra lenne jogosult. Termőföld, telephely megvásárlásához, létesítéséhez, korszerűsítéséhez, valamint tartós forgóeszközök beszerzéséhez állami kezességvállalás mellett vehetne fel hitelt, illetve kaphatna vissza nem térítendő támogatást. Fentieken kívül kiegészítő támogatást vehetne igénybe gépi eszközbeszerzésekhez, építési, illetve ültetvénytelepítései beruházásokhoz, s vannak elképzelések adó- és tb-kedvezményekről is. Ez azért sem mellékes, mert agrárkutatók szerint a versenyképesség szempontjából alapvető feltétel a támogatási rendszer, a birtokpolitika, valamint az adózás rendjének egymással összehangolt fejlesztése, s az árutermelő és a szociális célú – hozzávetőleg 3 hektár alatti – gazdaságok megkülönböztetése. Elengedhetetlen lenne még értékesítő-beszerző szervezetek létrehozása is, ezek azonban állami segítség nélkül nem jönnek létre. Nem segélyre van szükségünk, hanem a javaslatban szintén szereplő állami garanciára, kedvezményes hitelre – fogalmazta meg ugyanakkor a családi gazdaságok igényét egy 300 hektáros, jórészt bérelt területet művelő egyéni gazdálkodó.
Készülhettek háttérszámítások a családi gazdaságok versenyképességéről, illetve a még reális támogatással versenyképessé tehető kis- és közepes gazdaságokról is, ezek azonban csak itt-ott fedezhetők fel a törvénytervezetben, például a kiegészítő tevékenység megengedésében. Jelzi a hiányt, hogy a kormány kálócfai kihelyezett ülésén 20 milliárd forintot ígért a családi gazdaságok támogatására – s ehhez is csak jövőre lehetne hozzájutni –, ám utóbb felvetődött: a mintegy 5 ezer, első körben megcélzott gazdaság egyenként csupán 100 hektár földhöz is 80–80 millió forintért tudna hozzájutni, ötezer gazdasággal számolva pedig ez már 400 milliárd forintot jelentene, négyszeresét az ágazat teljes hitelállományának (NAPI Gazdaság, 2001. július 26., 1–3. oldal; augusztus 21., 1–3. oldal).
A 10–100 hektár közötti birtokkategóriába a csaknem egymillióból 49 ezer gazdaság tartozik. Ezek közül pedig a valójában életképes – az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) szerint 50 hektár körüli, illetve nagyobb, búzatermeléssel foglalkozó – családi gazdaságok száma mintegy 6 ezer, tehát nem sokkal több, mint a kormányzati tervekben külön támogatásokkal megcélzott 5 ezer gazdaság. Ausztriában már a 30 hektár fölötti családi gazdaságokat versenyképesnek lehet tekinteni, a magyarországi viszonyok között azonban legalább 50 hektárra kell bővíteni az ennél kisebb gazdaságokat, illetve az 50 hektárosakat érdemes tovább növelni.
L. L.
