Magyarországot egy ideje már csak néhány vadászrepülőgép védi, így bármilyen típusú gépek beszerzése csak javíthat a helyzeten, azonban kérdés, hogy hány repülő szavatolhatná a légtér biztonságát. A jelenlegi kormány szerint erre elég 24 többfunkciós vadászgép, más vélekedések szerint viszont 40 vadászgépre lenne szükség (NAPI Gazdaság, 2001. július 31., 1. oldal), megint más elképzelések szerint csupán korszerű légvédelmi rakétákkal is megoldható a probléma, hiszen a betolakodókra komoly fenyegetést jelenthet néhány - az Öböl-háborúból ismert - Patriot rakétaüteg. Az utóbbi nézetnek azonban ellentmond, hogy a vadászgépek felderítési és földi harci cselekményeket támogató szerepükben egyelőre nélkülözhetetlenek, még ha a légtér ellenőrzése és védelme megoldható is más módon. A NATO-előírásokhoz igazodva megnövelt katonai költségvetésből (NAPI Gazdaság, június 5., 3. oldal) már lehetőség nyílik a korszerű és sokszorosan ütőképesebb haditechnikával felszerelt légierő létrehozására.
Biztonságpolitikailag a Balkán közelsége miatt Magyarország helyzete egyetlen más NATO- vagy a szövetségen kívüli európai uniós tagállaméhoz sem hasonlítható, s a térségben is csak néhány ország néz szembe hasonló kockázatokkal. Forró pontot jelent például a kalinyigrádi orosz enklávé, amely Lengyelország és Litvánia közé beékelődve komoly kockázati tényező, hiszen - bár történt már csapatkivonás - az orosz szárazföldi egységek és a haditengerészet mellett a légierő is jelen van a térségben.
Lengyelország hatvan repülőgép beszerzését tervezi. Finnország - szomszédjában Oroszországgal - 63 vadászgépet és feltűnően nagy számú, 50 darab brit gyártmányú gyakorlógépet is rendszerben tart, más típusok mellett. A sokkal barátságosabb térségben fekvő Csehország 24-36 vadászgép rendszerbe állítását tűzte ki célul, a válságövezetektől messze fekvő Ausztria pedig 30 gép beszerzésén gondolkodik.
A felsorolt országokhoz képest a hosszú távon nagy potenciális kockázatnak kitett Magyarországnak feltűnően kevés vadászgépe lesz, bár a biztonságot veszélyeztető tényezők az előrejelzések szerint sokat változnak a világban. Ebben nyilván szerepet játszik a korlátozott költségvetési mozgástér. Figyelembe kell venni a regionális fegyverkezés és az erőegyensúly kérdését is, amely a NATO-csatlakozással persze egyértelműen a javunkra dőlt el. Mindemellett egyetlen ország sem mondhat le az önvédelmi képességekről és nem hagyatkozhat csak a szövetségeseire. Mellesleg Törökország és Görögország huzakodása arra utal, hogy még akkor is jól jöhet a saját haderő, ha két ország egyazon katonai szövetség tagja, vagy békeszerződést kötött annyi időre, amíg „a fű nő és folynak a folyók".
Kicsit messzebbre tekintve más NATO-tagállamok, mint Hollandia vagy Belgium ugyancsak kedvező környezetben fekszenek, gazdasági-politikai (Európai Unió) és katonai (NATO) szövetségesektől körülvéve, mégis ütőképes és nagy létszámú légierőt építettek ki 213, illetve 160 darab vadászgéppel, bár ezeket a légiflottákat még a hidegháború miatt fejlesztették fel, így azóta a gépek egy része raktárba került. Jelenleg is csökkentik a haderők méretét, de azok még így is a magyar ármádia többszörösét teszik ki. A hazánkhoz hasonló méretű országok közül Portugália 92 ezer négyzetkilométeres szárazföldjének és felségvizeinek, illetve az Azori-szigeteknek és Madeirának a védelmét jelenleg 20 vásárolt és 20 bérelt amerikai vadászgép látja el. A hozzá tartozó tengerrel együtt is mindössze Magyarország felét kitevő Dánia 77 vadászgépet tart rendszerben.
A NATO-n belüli feladatokat tekintve nem feledhető, hogy Magyarország az igen sok válságövezettel szomszédos, Nápoly központú déli főparancsnoksághoz tartozik. A légierőnek a határokon túli feladatokra is fel kell készülnie, bár ezek oroszlánrésze inkább a szárazföldi csapatoké. Fontos szempont még, hogy a légierőnek csak egy részét jelenti a vadászgépezred, mert hasonlóan jelentős a szárazföldi csapatok számára nélkülözhetetlen harci- és többcélú helikopterek alkalmazása, amelyek ugyancsak a 2006 után induló nagyszabású - évente akár 50-70 milliárdra rúgó - haditechnikai beszerzések tárgyai lesznek. Nem szabad megfeledkezni a szállítógépekről sem.
Mindemellett még több kis hatómagasságú rakétára van szükség. Ezzel együtt és egy már meglévő légtérfigyelő rendszerrel (ASOC) illetve a hamarosan telepítésre kerülő háromdimenziós radarrendszerrel válik csak igazán hatékonnyá a hazai légierő. A következő típusváltás 2025-30 körül esedékes, amikor az addigra kiforrott típussá váló JSF kerülhet előtérbe (NAPI Gazdaság, május 21., 1. oldal), ami további jelentős ugrást hoz a védelmi képesség terén.
Vigh György Zsolt
