- Nem lépett még be a Fideszbe?
- Nem vagyok olyan lépkedős fajta. A Független Kisgazdapártba is egy olyan periódusban léptem be, amikor segíteni kellett azoknak az erőknek, amelyek Torgyánt megpróbálják a párt éléről eltakarítani. A parlamenti ciklus nagy részét tehát nem kisgazda párttagként töltöttem, de ne feledje: belépésem után néhány hónappal már a kizárásom is felvetődött.
- Egyebek mellett azért is volt megkerülhetetlen az előző kérdés, mert az agrártárca ideiglenes vezetőjeként ön kezdeményezte azokat a vizsgálatokat, amelyeknek úgy tetszik, egyesekre nézve súlyos következményei vannak.
- Igen. Tettem feljelentést is a minisztérium nevében, ami vélhetően alapos volt, mert nem kértek feljelentéskiegészítést.
Azóta a nyomozók már jóval előbbre tartanak, de erről csak az újságokból értesülök. A feljelentéshez is az vezetett, hogy az agrárágazatban munkatársaim aktív közreműködésével valamilyen módon megvalósítsuk a kormányprogramot, s az akadályok elháruljanak.
- Mi a véleménye az érintettek előzetes fogva tartásáról?
- Nem vagyok jogi szakértő, de ennek megvannak a kritériumai. Szövevényesek a szálak, s a fogva tartásra nyilván vannak okok. Azaz nem hiszem, hogy holmi hivatali túlkapásból történne ez. Meg aztán akadnak rossz példák, egy MSZP-s képviselőt is hírbe hozott Tribuszerné például, akire hosszú büntetés várt, és eltűnt, amíg szabadlábon „védekezhetett”.
- Félre a bűnügyekkel. Mire jutott eddig az ön által vezetett munkacsoport, amely a zsebszerződések felszámolását koordinálja?
- Nagyon gyorsan eredményekre jutottunk, s azt is világosan látjuk, hogy viszonylag gyorsan kell cselekedni. Egyrészt azért, mert - egyébként alaptalan - politikai felhangok is kísérik az egész ügyet. Másrészt mert Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásig a teljes földtulajdonlási szabályozást EU-konformmá kell tennie. Tehát az ezzel összefüggő törvénykezésre, illetve a törvénytelen helyzetek felszámolására hozzávetőleg három év áll rendelkezésre. Én egyébként inkább a zsebmegállapodás kifejezést használom a zsebszerződés helyett, mert annyit bankárként is tudtam, hogy ingatlanügyben a szerződéses kapcsolat három feltétele az írásbeliség, az ügyvédi ellenjegyzés és a földhivatali bejegyzés. A zsebmegállapodások esetében pedig ezekből legalább az utóbbi hiányzik. Az ilyesfajta jogszerűtlen állapotok létrehozói egyik oldalon magyarok, a másikon mások. Lehet, hogy magyarok, gazdasági társaságok, strómanok, szerintem csak kisebb részben külföldiek. A helyzet felszámolása kapcsán nincs másról szó, mint hogy lehetőség nyílik a jogszerű szerződéskötésre. A gazdálkodni nem kívánó földtulajdonosok a Nemzeti Földalap felállításáig eladhatják a földjüket a KVI egyik részlegének. A kárpótlás során ugyanis általában nem azok kaptak földet, akik meg is művelik, a földalapú kárpótlási jegyek sok esetben városba kerültek, részaránytulajdont pedig a téeszek volt alkalmazottai kaptak. Nem jött létre tehát a földpiac, tíz évig káoszhoz hasonló állapotok uralkodtak. A földkárpótlás a birtokok elaprózását eredményezte.
- Félig már válaszolt arra a még fel sem tett kérdésre is, hogy miért kell annyira sietni. A KVI említett szervezete akár már a napokban, a kancelláriaminiszter utasítása után elkezdheti a földvásárlást, a vonatkozó törvényekre azonban legkorábban ősszel bólinthat rá az Országgyűlés.
- Többféle jogállású a föld, jelentős hányada osztatlan közös tulajdonban van. Az aranykoronáról szóló értesítések csupán jogosultságot jelentenek a területek kijelölésére, ez azonban gyakran nem történt meg. Ezeknek a területeknek egy részét jogellenesen művelik, sőt vannak olyan gazdasági társaságok, amelyek a téeszekből kivitték a vagyont és művelik a földet is. De vannak más jogszerűtlenségek is, amelyeket a falugazdászok most feltárnak. Leggyorsabban az említett aranykoronás ügyekben kell intézkedni, az osztatlan közös tulajdonban lévő földeket ugyanis még elcserélni sem lehet. A megművelt földekkel kapcsolatos ügyek megmozdulását azonban inkább ősszel várom, addigra befejeződik az aratás, s nyilván tájékozódnak a zsebmegállapodásokat kötött gazdák is arról, hogy például a szomszéd miként cselekedett. A piaci áron - aranykoronánként 10-20 ezer forintért - történő vételre a Nemzeti Földalap létrehozásáig elegendő a költségvetésben erre elkülönített 5 milliárd forint, később pedig az egészet átvezetjük a földalapba. Az állami földvétel persze nem öncélú állami földtulajdonképzés, a föld értéke azonban ettől függetlenül várhatóan növekszik. A földalapból azonban kifelé is megy majd a föld, tehát ez forgalomgenerálás inkább, mint földfelhalmozás.
- Szentségtörő kérdésnek tűnhet, de miért ne szerezhetnének majd külföldiek földtulajdont Magyarországon? Van valamilyen adat arra, hogy mennyi föld érintett zsebmegállapodás által?
- Egyelőre becslések vannak, ezek azonban viszonylag pontosak. A Nyugat-Dunántúl három megyéje rendkívül keményen érintett, de hasonló a helyzet a frekventáltabb helyek, például a fürdővárosok közelében is. Különben nem akarjuk megakadályozni azt, hogy külföldiek földet vásárolhassanak Magyarországon, éppen ellenkezőleg. Az EU-csatlakozás idejére az uniós normáknak megfelelő lehetőséget kívánunk biztosítani a külföldiek részére is. Abból viszont egyaránt ki akarunk zárni külföldit és magyart, hogy a földet spekulatív tőkeelemként kezelje. Ez ügyben megállapodás is van - a tőkefejezet egy része erre vonatkozik -, már csak meg kell alkotni a nemzeti szabályokat, aminek során a dán és a francia mintát követjük. Az előzetes felmérések szerint a már most itt élő külföldiek nagy része magyar nevű, visszatelepült valamikori honpolgár vagy Erdélyből áttelepült. Azzal talán már nem kellene annyira szigorúnak lenni, aki itt él és itt akar földet művelni, illetve már műveli is. Néhány külföldi is van, de aki felveszi a magyar állampolgárságot azért, hogy földet művelhessen, már szintén kötődik Magyarországhoz. Nincs tehát hátrányban a külföldi, de nem kettős mércét alkalmazunk, hanem egységeset, ahogyan az unióban is. Csak éppen nem voltunk eddig erre felkészülve.
- Érthető törekvés, hogy azé legyen a föld, aki megműveli, de mitől javul a jövedelemtermelő képessége?
- A kormány kálócfai ülésén hozott határozata szerint a 2002-es költségvetésben megjelenik a családi gazdálkodás támogatása. Ennek a normarendszerét most dolgozza ki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, vállalva, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem a tárgyév február-márciusában, hanem az előző év végéig kihirdeti. A családi gazdaságok által művelt földterületek földtámogatása tehát bizonyos értelemben kiemelt támogatás lesz, ami már ad egy kis biztonságot. A családi gazdaságok feltőkésítése érdekében pedig külső források bevonásával, kedvező módon - kamattámogatás és állami garanciavállalás segítette hitelekkel - lehet majd földet és állóeszközöket venni, telephelyet létesíteni. Mindezeken túl bőven van még lehetőség a jelenlegi emelt agrártámogatási rendszerben a termékek szerinti többlettámogatásra. Számításaink szerint a legalább száz, legfeljebb háromszáz hektár területeken egy 4-6 fős család meg tud majd élni. Segítség nélkül az uniós termelő is a nulla határán van, támogatással együtt azonban szépen megy a szekere.
- Egyetért-e azokkal a számításokkal, amelyek szerint a fenti elképzelések alapján 5-8 ezer családi gazdaság versenyképes helyzetbe hozása - félmillió hektár földdel számolva - 400 milliárd forintba kerül? Ez több, mint a magyar mezőgazdaság teljes hitelállománya.
- Így van. A 400 milliárd forint azonban még mindig alulról „távcsövezi” a bankkonszolidáció teljes - hivatalos és nem hivatalos - 4 ezer milliárdos összegét, az ország mégis túlélte. Ráadásul a tőkeköltséget nem az államnak kell állnia és nem is egy év alatt. Az állam csak - ahogy említettem - kamattámogatást és hitelgaranciát nyújt a hitelek felvételéhez. A családi gazdaságok is jó két-három év alatt jönnek létre, tehát a mintegy 400 milliárdos hitelállomány is ennyi idő alatt épül fel. Ennek a kamatterhe pedig - attól függően, hogy a kormány mennyit vállal át - összesen 20-30 milliárd forintot jelenthet évente. Csak a nagyságrendek érzékeltetésére: a konszolidáció kamatterhe a tízszerese ennek.
László Levente
