Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A magyar-német gazdasági kapcsolatok folyamatos bővülése immár közhelynek minősül, a külföldi befektetések ütemének alakulásáról nap mint nap érkeznek a hírek. Ugyanakkor kevesebb szó esik a német érdekeltségű magyarországi vállalatok napi működéséről. Hogyan ítélik meg az itteni helyzetet a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara tagjai?
- Mielőtt még a jelenlegi helyzetről beszélnénk, hangsúlyozni szeretném, hogy kamaránk tagjai elsősorban kis- és közepes méretű vállalatok, amelyek néhány évvel ezelőtt jöttek létre, vagyis az olyan nagybefektetők, mint a Siemens, a Deutsche Telekom vagy az E.ON inkább csak kivételnek számítanak. Márpedig a kis- és középvállalkozásoknak - akár német érdekeltségűek, akár tisztán magyarok - ugyanazok a problémáik Magyarországon.
- Melyek ezek a problémák?
- Először is azokat a gondokat említeném, amelyek a gazdálkodás atmoszféráját, általános megítélését érintik. Idetartozik az energiaárakról szóló döntés, ám most nem csupán a sokat vitatott áramárról van szó, hanem a gázár is komoly hatással van a piaci szereplők hangulatára. Meg kell állapítanom, hogy nem egyszerűen a hangulatról van itt szó, hanem a kiszámíthatóságról, a bizalomról, amelyek a gazdasági döntések legfontosabb tényezői közé tartoznak.
- Évről évre felvetődik a vámügyek rendezetlensége. Most miként ítélik meg ezeket a kérdéseket?
- Továbbra is egyik legfontosabb problémánk a lassú, nehézkes vámügyintézés (noha az ipari termékek vámja 2001 eleje óta megszűnt), s szintén komoly gondot okoz a rendkívül bürokratizált pénzügyi szabályozás. Gondolok itt elsősorban az APEH és a VPOP tevékenységére. Szeretném hangsúlyozni, hogy megint csak nem elsősorban a nagybefektetők bajairól van szó, hanem azokról a kisvállalkozásokról, amelyek nap mint nap kénytelenek megküzdeni az adóigazgatással, a VPOP-val és a többi állami szervvel.
- Adódik a kérdés: ha ennyi problémájuk van, tehet-e valamit a kamara a konfliktusok enyhítésére?
- Igen, tehetünk. Az úgynevezett befektetői tanács (investor council) elkészítette azt a javaslatot, amely megoldást, de legalábbis enyhülést hozhatna a megoldatlan problémákra. Javaslatunkat postáztuk és az esettanulmányt, amelyet kidolgoztunk, valószínűleg már meg is kapta Matolcsy György gazdasági miniszter. Javaslatunk lényege az, hogy együtt kell működnünk a kormányzati szervekkel, közös munkára, erőfeszítésekre van szükség, és mindannyiunknak tenni kell a megoldásért. Ez nem csupán a vállalkozások feltételeinek javítását, hanem Magyarország mint befektetési célpont helyzetének jobbítását is eredményezhetné.
- Kevés szót ejtettünk a nagybefektetőkről. Pedig sokan tartanak attól, hogy ha Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, a vámszabad területeken termelő vállalatok jelentős része továbbáll olyan országokba, ahol továbbra is vámmentesen termelheti az EU-ba szánt termékeit.
- Véleményem szerint ez nem reális veszély. Ha ugyanis Magyarország csatlakozik az Unióhoz, éppen azok a problémák oldódnak meg, amelyekről az előzőkben beszéltem. Tehát egyszerűsödik (mert egyszerűsödnie kell) a pénzügyi igazgatásnak, a vámok pedig teljesen eltűnnek. Ez pedig éppen abba az irányba hathat, hogy további befektetések érkezzenek Magyarországra. Tavalyi felmérésünk szerint az itt működő megkérdezett német cégek több mint 40 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ha Magyarország csatlakozik az EU-hoz, további befektetéseket hozna ide. Szeretném azt is megjegyezni, hogy általában a kontinentális cégek jobban ragaszkodnak az európai gyártóbázisokhoz, telephelyekhez, mint a tengerentúliak, például a Matávba átmenetileg befektető Ameritech. A német cégek pedig kutatásaink szerint különösen elkötelezettek a magyar piac iránt, szeretnének jobban integrálódni az itteni gazdaságba, társadalomba.
- Mit jelent az Ön által említett nagyobb fokú integráció?
- Például azt, hogy az 1500 ténylegesen működő magyarországi német érdekeltségű cég egyenként átlagosan 7,3 millió forintot költött tavaly kulturális, karitatív és egyéb, nem gazdasági jellegű célokra. Ez kiválóan mutatja, hogy a német vállalkozások stratégiai gondolkodással jöttek Magyarországra és nem a könnyű, gyors profitszerzés a céljuk.
Szegő Iván Miklós
