A kórházak fejlesztésének fő útja nem a privatizáció, hanem a tisztességes finanszírozás, amelyben a tulajdonosok annyi pénzhez jutnának, amennyiből jutna a pótlásra és a beruházásra - mondta Ivády Vilmos, az egészségügyi miniszter főtanácsadója. Ezért a minisztérium mindössze szabályozni kívánja a folyamatot, hogy ne történhessen meg a jövedelmező tevékenységek „kimazsolázása", illetve hogy a privatizált kórházak is megfelelő színvonalon lássák el a betegeket. A privatizáció egyébként is rengeteg problémát rejt magában. Az, hogy a gyakorlatban hogyan működik egy magánosított kórház, eddig nem derült ki, mert a kiskunhalasi kórház, amely az országban egyetlenként a privatizáció küszöbére jutott, egyelőre nem kapta meg az induláshoz szükséges egyik engedélyt.
A kórház-privatizáció nem szerepel az egészségügy kiemelt programjai - mint például az alapellátás fejlesztése, az egységes informatikai rendszer kialakítása vagy a praxisprivatizáció - között. Az Egészségügyi Minisztérium mégis foglalkozik a kérdéssel, mert szabályozni kívánja a spontán elinduló privatizációs folyamatokat. Ki kell dolgozni a minőségbiztosítás rendszerét és meg kell tartani a területi ellátási kötelezettséget, illetve gondoskodni kell a betegek további ellátásáról. Ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy egy kórházból „kimazsolázzák" a legjövedelmezőbben működő osztályokat. Korlátozni kell a kórházak forgalomképességét is; szóba sem jöhet, hogy például egy-egy frekventált helyen fekvő fővárosi kórházat kizárólag az ingatlanáért vegyenek meg, és később más célra hasznosítsák. Felmerülhet a funkcionális privatizáció lehetősége - erről van szó a kiskunhalasi kórház esetében is -, de akár a vagyon privatizációja is. Elvileg az is lehetséges, hogy a szakmaiak mellett pénzügyi befektetők is megjelennek.
Ismerve azonban a kórházak állapotát, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy egy kórház csak akkor működhet veszteség nélkül, ha a hasznot hozó tevékenységek nyereségéből fedezik a többi veszteségét. Ma az a jellemző, hogy egyes kórházi, nem alaptevékenységhez tartozó szolgáltatásokat - például röntgen, labor, olyan háttérszolgáltatások, mint a konyha vagy a mosoda - privatizálnak vagy kiadnak vállalkozóknak. A minisztérium jobbnak tartaná, ha egészben privatizálnák a kórházakat, de ez iránt - érthető módon - nincs tömeges érdeklődés. Ennek az egyik oka az, hogy az amortizációt is magában foglaló finanszírozás esetén az ágazatba fektetett tőke megtérülési ideje rendkívül hosszú, jóval több mint tíz év.
A minisztériumnak egyébként azért sem lehet komoly beleszólása a kérdésbe, mert a kórházak több mint 70 százaléka önkormányzati tulajdonban van; ezekre nézve az állam nem hozhat privatizációs döntést. Nem adják magánkézbe az országos intézeteket és az egyetemi klinikákat sem. A már emlegetett megfelelő szabályozást a készülő intézményi törvény és más jogszabályok fogják biztosítani.
Az intézmények fejlesztésének, illetve felzárkóztatásának az útja éppen ezért elsősorban nem a privatizáció kellene hogy legyen, hanem tisztességes finanszírozási rendszer kialakítása és működtetése, amelyben a tulajdonosok a beruházásra és a pótlásra is kapnának elegendő pénzt - mondta a főtanácsadó. Jelenleg ugyanis az OEP-től kapott díjak csak a működés költségeit fedezik, az eszközpótlást és a beruházásokat állami forrásból finanszírozzák. Ebből következik, hogy az eszközállomány folyamatosan romlik. Nagy összegű és fokozatos állami tőkeinjekcióra lenne szükség.
Ha privatizációról van szó, akkor az sokkal inkább abban a formában fog megvalósulni, hogy az orvosok, illetve a kórházakban és a járóbeteg-ellátásban dolgozó szakemberek szerződéses vállalkozók lesznek - tulajdonképpen ez a funkcionális privatizáció. Ebben az esetben a vagyon és a tulajdonosi szerkezet nem változik. Már megjelent ez a forma, de egyelőre nagyon kicsi az aránya. A pontos számokat nem lehet tudni, mert az a kórházak belügyének számít, hogy hány vállalkozó orvosuk van. A kórházak szívesen látnák ezt a formát, de az orvosok félnek a vállalkozóvá válástól, a versenyhelyzettől, pedig, mint Ivády elmondta, nekik is sok tekintetben előnyös lenne ez a lehetőség. Egy orvos így több kórházzal is köthetne szerződést, így megteremthetné a szakmai függetlenségét, emellett - mivel elszámolhatná a költségeit - valószínűleg anyagilag is jól járna.
Ezek után nem túl meglepő, hogy eddig egyetlen kórház került a privatizáció küszöbére; a kiskunhalasi. Az önkormányzati tulajdonú kórház nincs eladósodva, jól felszerelt, a kórházak első harmadába sorolható. Az intézményt az elképzelések szerint ez év január elsejétől egy közhasznú társasági formában működő, magyar társaságokból álló öttagú konzorcium irányította volna, amely milliárdos gép- és eszközvásárlást ígért. A vezetőváltás azonban elmaradt, mivel nem kapták meg a szükséges engedélyeket. Amíg pedig nem érkezik meg az engedély, addig - azon kívül, hogy funkcionális privatizációról lesz szó - semmit nem kívánunk nyilvánosságra hozni a kht., illetve az önkormányzat terveiről - mondta Tóth Zoltán, Kiskunhalas polgármestere.
Ivády elmondta, hogy a minisztérium nem akadályozhatja meg a privatizációt, mindössze arról lehet szó, hogy az OEP csak azzal a szolgáltatóval szerződik, aki megfelelő kapacitást kapott a megyei egyeztető fórumon. Mivel a kht. vezette kórház új szolgáltatónak számít, nem kaphatja meg automatikusan a kórház kapacitásait, hanem külön kérelemmel kellett az Egészségügyi Minisztériumhoz fordulnia.
Vámos Éva
