Bár az ukrán krízis mellett egyéb gazdasági és geopolitikai feszültségek miatt pattanásig feszült a helyzet a feltörekvő piacokon, egyre több elemző véli úgy, hogy az év eleji pánik a végéhez közeledik.
Legutóbb a hét elején a HSBC foglalkozott a feltörekvő devizákkal, elemzésük szerint a januári eladói hullámot a Fed visszavonulása keltette likviditási pánik indította el. Szerintük indokolatlan volt a félelem, hiszen a likviditási helyzet valójában nem romlik, hiszen a Fed fenntartja mérlegfőösszegét növelő politikáját, amihez képest a japán jegybank bővíteni kezdte eszközvásárlását, a piacok pedig az ECB-től is hasonlót várnak. Jó beszállási pontok keletkeztek viszont az eladói nyomásra azokban az országokban, ahol fundamentális alapon túladták a devizákat: ilyen a perui és a mexikói mellett néhány észak-ázsiai és kelet-európai fizetőeszköz. A brazil, az indiai, az indonéz, a török és dél-afrikai pénzek esetében viszont továbbra is fokozódó nyomásra hívja fel a figyelmet a bankház. A Société Générale szerint is olcsóbbak lettek a feltörekvő termékek, a pánik szerintük is elült, ám még olyan sok a térséget érintő bizonytalanság − például tegnap a nigériai jegybankelnök hirtelen leváltása −, hogy nem ajánlanak vásárlást befektetőiknek. Xavier Denis, SocGen privát bankára szerint egyelőre továbbra is a fejlett piacokon érdemes maradni, mert a térség eddigi növekedési erejét Kína adta, és még nem látszik, mi veheti át a helyét. A Citi nevében Luis Costa hívta fel a figyelmet arra, hogy a vártnál gyengébb februári kínai beszerzésimenedzser-indexet követően a növekedési momentum halványulása látszik, aminek pedig messze érő lehet a hatása a továbbra is ideges kereskedésben.
Costa egyébként nem aggódik az ukrán helyzet miatt, mint mondjam, néhányan kisebb átsúlyozásokat végeznek, de az ukrán piac nagy szereplői − köztük a Templeton − nem tervezi új pozíció nyitását. Nem ilyen optimista viszont a Barclays, számításaik szerint folytatódik az intenzív tőkekiáramlás a feltörekvő alapokból, ahonnan idén eddig összesen 21,7 milliárd dollár távozott, szemben a tavalyi 15 milliárdos teljes kiáramlással. Ezek között egyébként a kötvényalapok számítanak inkább stabilnak, onnan idén eddig 8 milliárdot vittek ki, míg tavaly összesen 14 milliárd volt a kiáramlás. Érdekes modellel számolja a Credit Suisse, hogy meddig fognak esni a feltörekvő devizák. Reáleffektív árfolyamparitással számolva kimutatásuk szerint a 2011-es csúcshoz képest átlagosan 8 százalékot süllyedtek, míg a 2008-as válság idején a megelőző lokális csúcshoz képest 13 százalékig ereszkedtek. Ebből szerintük az következik, hogy 4-5 százalékos gyengülés még benne van a pakliban, még ha ennek szétterjedése biztosan nem egyenletesen fogja érinteni az egyes eszközöket. A Credit Suisse modellje egyébként keresi azokat a jelzéseket, ahol szerintük érdemes a beszállás, ezek közül a következőket ajánlják: elsősorban az árupiaci mozgásokat érdemes nézni, ugyanis az historikusan erősen együtt mozog a feltörekvő indexekkel.
Jelenleg a nyersanyagok árai alulteljesítik a trendet, és fundamentális alapon is alulsúlyozottak, például ha az olaj relatív értékét az ISM-szintjéhez mérjük. A részvények esetében a könyv szerinti értékhez mérve legalább 20 százalékos diszkonton érdemes a beszállás, most 5-10 százalékon forog a Credit Suisse szerint érdemes legtöbb papír.
Átfogó statisztikával igyekszik bizonyítani Joseph Capurso, a Commonwealth Bank of Australia stratégája, hogy egy-egy feltörekvő piaci hullámverés nem idéz elő általános és tartós piaci válságot. Szerinte ezeken a piacokon mindig találni olyan kockázatot, ami időnként kisebb helyi pánikban kitörhet, de a globális vagy akár csak regionális elterjedésnek nagyon kicsi az esélye. Azt Capurso is elismeri, hogy a Fed szigorításait követő egy évben sokkal jellemzőbbek a nagyobb hullámverések, kimutatása szerint ilyenkor legalább három devizaválság és további öt egyéb − például bank- vagy államcsődhöz hasonló − krízis üti fel a fejét.
Capurso szerint egyébként az az érdekes, hogy sokkal nagyobb befektetéseket hajtanak végre feltörekvő befektetők a fejlett piacokon, mint fordítva, ezért szerinte jogosan fel lehetne tenni a kérdést, hogy ha likviditási válság következne be ebben a csoportban, akkor az milyen súlyosan csaphat vissza a nyugati piacokra. Számításai szerint jellemzően ázsiai és közel-keleti befektetőknek 11 ezer milliárd dollárnyi befektetésük van fejlett piaci eszközökben lekötve, ami 2007 és 2012 között 3 ezer milliárddal gyarapodott. Ebben az időszakban viszont csupán 800 milliárd dollár érkezett vissza hozzájuk nyugati befektetések formájában. Ráadásul hosszú távon inkább lassul a Nyugat felől jövő tőkebeáramlás, a 2007-et megelőző öt évben ugyanis még 1800 milliárd dollárnyi tőke áramlott be. Capurso szerint a közel-keleti és kínai nagy szuverén alapok és jegybankok akár hétszer akkora tartalékot tartanak Nyugaton, mint amennyi tőke hozzájuk érkezik, ezért egy igazi pánik esetén a "tőkemenekülés" súlyosabban érintheti a fejlett piacokat.
Szerző: Gerőcs Tamás
