Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magán- és államadósságok magas devizaaránya miatt itthon nem lehet gazdaságpolitikai cél a forint kompetitív leértékelése − mondta Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója egy tegnapi sajtóbeszélgetésen. A szakember úgy látja, bár egyes elemzők ezt a szándékot olvassák ki a magyar jegybank lépéseiből, ám a forint gyengítése a kormány céljai − így az államháztartás kordában tartása − felől nézve is teljesen irracionális lenne. Amint azt a kéthetes kötvények körüli zavar is jelzi, a jegybanki kommunikáción lehetne még mit csiszolni. Az ÁKK stratégiájából ugyan érződik, hogy cél a devizaadósság arányának válság előtti, harminc százalék körüli szintre való visszaszorítása − és ezért Forián szerint esélyes, hogy idén már nem is lesz devizakötvény-kibocsátás −, ám ennek eléréséig még hosszú idő van hátra.
Napi grafikonok
Devizaháborúról egyébként is túlzás beszélni Forián szerint, mivel a globális jegybankok egymásra licitáló monetáris élénkítéseiből mások is profitálnak, tehát nem nulla összegű játékról van szó. A japán jegybank közelmúltban bejelentett mennyiségi és minőségi lazítása (QQE) valójában az infláció, valamint a belső növekedés újraindítását célozza, aminek a környező, a szigetországba exportáló országok is érezhetik az előnyeit. Hasonlóképpen van ez a Federal Reserve és az Európai Központi Bank likviditásbővítő lépéseivel − még akkor is, ha azt egyelőre nem látni tisztán, hogy a pénzbőségből valóban lesz-e növekedés, és az intézkedések mellékhatásai veszélyesek is lehetnek. Forián szerint a befektetőket talán túlságosan is a kockázatok felé terelik a monetáris politika miatti negatív reálkamatok, amiből veszélyes eszközárbuborékok is lehetnek egy sor területen, így magas kockázatú szuverén és vállalati kötvényekben, az árupiacon vagy az ingatlanpiac bizonyos szegmenseiben. De legalább a múlt század harmincas éveivel ellentétben most már nem lehet a jegybankokat passzivitással vádolni.
