Viharfelhőket hozhat az amerikai jelentési szezon

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A tegnapi amerikai piaczárás után közzétette negyedéves eredményét az Alcoa, amivel hivatalosan is megkezdődik az idei első negyedéves gyorsjelentési szezon. Az elemzők várakozásait jelentős mértékben lehűtötték az USA-ban jegyzett cégek, ezért az előzetes konszenzus ismét arról szól, hogy 2009 után újra csökkenhet az S&P−500 vállalatainak súlyozott egy részvényre jutó nyeresége − a Bloomberg elemzői körkérdése szerint 1,8 százalékkal. Hasonló mértékű visszaesést jósoltak az elemzők az előző két negyedévre is, végül azonban mindkét alkalommal sikerült minimális emelkedést kicsikarnia az amerikai cégeknek. Az S&P Capital IQ szerint 0,6 százalék lehet a vezető amerikai részvényindex súlyozott EPS-bővülése az első negyedben, míg a szintén erre szakosodott FactSet éppen ekkora, 0,6 százalékos esést vár erre a mutatóra. Mindenesetre a három várakozásból egyik sincs messze a nullától, ami arra utal, hogy az amerikai költségvetés körüli kedvezőtlen fejlemények, valamint az európai gazdaság mélyrepülése alaposan lehűtötte a várakozásokat − főleg annak fényében, hogy az S&P−500 az év első kereskedési napja óta közel 9 százalékot száguldott felfelé, méghozzá új történelmi csúcsokra.

A bizonytalan hangulatnak az amerikai vállalatok is megágyaztak: a FactSet szerint 86 vállalat adott ki profitfigyelmeztetést, míg 24 javította nyereségvárakozását a most véget ért három hónapos időszakra. Kellemetlen előjel az is, hogy a cégek már hosszú ideje jellemzően csak hatékonyságjavítással − tehát elbocsátásokkal, kiadáscsökkentésekkel és belső átszervezésekkel −, és nem az árbevétel növelésével javítanak eredményeiken, márpedig a vállalati fogyókúrának is vannak határai. A vállalati profitok az amerikai GDP százalékában elképesztő csúcsra emelkedtek az utóbbi negyedévekben: a történelmi átlag 6 százalékhoz képest már meghaladják a 11 százalékot. Ez a folyamat már csak azért sem fenntartható − állítja többek között John Hussman alapkezelő −, mert a gazdaság többi szektorának (háztartások, kormányzat) folyamatos deficitjei finanszírozzák; a vállalati profitrátákra egyébként is jellemző, hogy hosszú emelkedés után gyorsan lemorzsolódnak. Más kérdés, hogy az utóbbi negyedben rendre túl pesszimisták voltak az elemzők, nem kis részben azért, mert a vállalatok maguk szállították le tudatosan a várakozásokat.

Kulcsfontosságú lesz az amerikai vállalatok szempontjából, hogy mennyire látják letargikusnak az európai reálgazdaság helyzetét; az elemzők ezért kitüntetett figyelmet fordítanak majd az európai árbevétel alakulására, valamint a cégek profitjóslatainak változására, azok indoklására. Az árbevételük döntő részét az öreg kontinensen termelő cégektől értelemszerűen gyászos szereplést várnak az elemzők. Ugyanennyire fontos lehet, hogy a költségvetési alkudozás eredményei − így a tb-járulék emelése, a bejelentett kiadáscsökkentések, valamint az általános bizonytalanság − mennyire hagytak nyomot a hazai fogyasztáson, valamint hogy mennyi bizonyíték érkezik az ingatlanpiac élénkülésére. A Bloomberg szerint a nagy versenytől és a profitráták romlásától hosszú ideje szenvedő félvezetőgyártók lehetnek a szezon legnagyobb vesztesei − ebben a szektorban 25 százalékkal zuhanhat az EPS −, míg a tartós fogyasztási cikkek gyártói ötödével javíthatják profitjukat. Az önkényesen könyvelt tételek miatt örök fekete ló pénzügyi szektortól 4 százalékos éves nyereségjavulást várt a FactSet, a kevés, ám jól teljesítő vállalat pedig a közműszektor nyereségét húzhatja meg 8 százalékkal.

Az Alcoától részvényenként 8 centes nyereséget várnak a Wall Streeten, azaz reményeik szerint az alumíniumpiacot régóta gyötrő túlkapacitás dacára sikerül megőriznie nyereségességét (az előző negyedben 9 centet ért el a cég). A FactSet elemzői szerint hiába kezdték ki az elemzők az utóbbi időben az Alcoa tekintélyét, hiába van teljesen egyedi tényezők által mozgatott piacon, valójában egészen jól megjósolta az S&P−500 alakulását a világ legnagyobb alumíniumgyártója. Az utóbbi tíz évből abban a húsz negyedben, amikor felülmúlta az EPS-várakozásokat az Alcoa, átlagosan 4,4 százalékot emelkedett az S&P−500 a következő három hónapban, és mindössze 4 olyan negyed volt, amikor esett az irányadó index. Amikor pedig elmaradt tőle, akkor a húsz negyedből 11-szer esett az S&P−500 a rákövetkező negyedévben, átlagosan 0,9 százalékot.