Miként a Monetáris Tanács is megosztott volt a kamatdöntés során, a döntést kommentálók sincsenek egységes véleményen abban a kérdésben, helyes volt-e az újabb monetáris lazítás. A kétségek leginkább az infláció miatt merülnek fel, az erre vonatkozó prognózisokat ugyanis emelte a jegybank. A döntés helyességét vagy éppen elhibázottságát persze, mint mindig, most is az idő fogja igazolni, azonban ebbe egyelőre kiszámíthatatlan elemek is belejátszanak, legfőképpen a nemzetközi hangulat, a kockázatvállalási kedv alakulása.
Az egy hónappal korábbi döntéssel ellentétben − amely akkor számottevő forintgyengülést váltott ki − heves piaci reakciókra most nem került sor. A forint árfolyama nem lendült ki szélsőségesen, az állampapírpiac természetesen reagált, hiszen a rövid lejáratú hozamoknak illik szinkronban lenniük az alapkamattal, valamint az annak jövőbeni alakulásával kapcsolatos várakozásokkal. (Máskülönben egy esetleges jelentősebb eltérés learbitrálható lenne.) Ami pedig a hosszabb futamidők hozamszintjét illeti, azok nyugodt körülmények között, ha mértékben nem is, de irányban követni szokták a rövidek hozamszint-alakulását. Így minden futamidőnél egyértelmű hozamcsökkenésről beszélhetünk, s hogy ez nem volt túl nagy mértékű, talán annak köszönhető, hogy a kamatdöntés felemássága ellenére már jelentős részben beárazódott. Hogy ez mennyire így van, jól mutatja a három hónapos papír aukciós eredménye. A kamatváltozásokra elvben legérzékenyebben reagáló instrumentum átlaghozama mindössze hat ponttal lett alacsonyabb a megelőző értékhez képest. A 6,63 százalékos érték most már magasabb az új alapkamatnál, ami viszont arra utal, hogy a közeljövőben a piaci szereplők nem várnak újabb kamatcsökkentést.
Bár hosszabb távon további kamatvágások képe sejlik fel az elemzői értekezésekben, e tekintetben igen sok a \"ha\" − hogy a jóslatok mennyire jönnek be vagy mennyire nem, nyilvánvalóan nagymértékben függ a nemzetközi környezet alakulásától. Különösen az eurózóna problémáival, illetve jövőjével kapcsolatos dolgok befolyásolhatják az eseményeket, igaz, e tekintetben egyre több jó hír lát napvilágot: a széteséssel fenyegető eurózóna egyben tartása úgy tűnik olyan érdek, amelyért végső esetben − de persze csak akkor − bármilyen áldozatot képesek meghozni a tagországok, legyen szó megszorításokról vagy éppen a nemzeti döntési kompetenciákat megnyirbáló fokozottabb pénzügyi integrációról. Erre a legfrissebb példa a biztatónak ígérkező spanyol reformcsomag tervének bejelentése.
Hiába azonban a jó hírek, egyéves távlatban a piac egyelőre mégsem áraz igazán kamatcsökkentéseket, az egyéves diszkontkincstárjegy aukcióján ugyanis az átlaghozam a jelenlegi alapkamatot hajszállal meghaladó 6,53 százalék lett.
Ami az aukciókat illeti, biztató, hogy továbbra is stabil a kereslet, olyannyira, hogy az egyévesből mennyiséget emelt a kibocsátó. Ugyanezt tette a periferikus piaci szerepű változó kamatozású kötvénynél, igaz, itt, mint mindig, most is csekély − ötmilliárdos − volt az eredetileg felajánlott mennyiség. Az ötvenszázalékos emelés, valamint a nem kompetitív aukció sikere (gyakorlatilag az egész keretet elvitték) azt mutatja, hosszas érdektelenség után ez a kötvénytípus is megtalálta helyét a piacon. Érdemes észrevenni, hogy ennek megfelelően az ára is emelkedett, valamint négy bázispontra szűkült be az időnként szélsőséges értéket mutató különbség az átlagos és a minimális árfolyama között. (Mivel a változó kamatozású kötvényeknél nem számolhatunk előre hozamot, itt a nettó árfolyam képezi az ajánlattétel és a kereskedés alapját − ennek megfelelően a minimális árfolyam jelentősége ugyanaz, mint a fixeknél a maximális hozamnak.)
Az inflációnak a korábban feltételezetthez képest várhatóan magasabb szintje és a jegybanki kamat csökkenése együttesen még kedvezőbbé teszi a kisbefektetőknek szánt, csak magánszemélyek által vásárolható prémium államkötvény 2015/K sorozatát, amely eddig is méltán népszerű volt. A vonzó indulókamat mellett ugyanis a magasabb inflációs értékekkel a későbbi évekre várható kamatok is egyre vonzóbbá válnak.
