Szokatlanul stabilak mostanában a hozamszintek a magyar állampapírpiacon, a napi mozgás jellemzően pár bázispontnyi csupán. Hogy ennek örüljünk-e vagy sem, természetesen attól függ, milyen szinten fagytak be a hozamok. Összehasonlíthatjuk őket az euróhozamokkal, nem mindegy azonban, hogy a vezető államok vagy éppen a periféria állampapírjainak hozamait figyeljük. Az előbbi ugyanis nulla körül van, aminek a közelébe sem kerülhetünk, a másik csoportnál a hazaihoz hasonló vagy esetenként valamivel magasabb értékek találhatók. Igaz, egészen más euróról vagy forintról beszélni. Marad tehát a korábbi állapottal való összevetés. Itt rendszerint a közelmúltat érdemes bázisul használni, ez orientál leginkább az irányt illetően. Ebből a megközelítésből derűsek lehetünk, hiszen mióta az EU−IMF-tárgyalások megkezdődtek, jelentősen alacsonyabb hozamszintek alakultak ki, s ez az a szint, amely most nemigen akar mozogni.
Napi grafikonok
Jelenleg a 7 százalék számít az átlagos hozamszintnek, a rövid (éven belüli) lejáratú papírok valamivel ez alatt tartózkodnak, a hosszabbak fölötte. Utóbbiaknál a különbség jelentősebb ugyan, de az éven túli hozamok is jóval közelebb vannak a hét, mint a nyolc százalékhoz. Megnyugtatónak tűnik tehát a helyzet, s amennyiben az EU−IMF-tárgyalások során nem történik valamilyen nem várt kellemetlen esemény, alappal bízhatunk abban, hogy a mostani hozamszintek nem fognak emelkedni. Hogy csökkennek-e rövid távon, az nagy kérdés, ez már jobban függ az eurózóna válságának legújabb fordulataitól. Az eurózóna perifériáján bekövetkezett hozamugrás most nem hatott a magyar állampapírpiacra. Úgy látszik, a befektetők feleszméltek: abból, hogy a spanyol államadósság helyzete bizonytalan, még semmi nem következik a magyarra nézve, ezenfelül ha az euróval esetleg baj van, nem törvényszerű, hogy a forinttal még nagyobb gond legyen. A befektetői gondolkodásmódban ez komoly változást jelent, amely számunkra kedvező. Más kérdés persze, hogy az EU, így az euró helyzete óhatatlanul hatással van ránk, azonban ezek a hatások a piaci reakciókból következtethető várakozásokban meglehetősen eltúlzottan, felnagyítva jelentkeztek korábban.
Ami most aprócska gondot jelent, hogy mintha alábbhagyott volna a befektetők állampapír iránti érdeklődése, azaz kisebb mennyiségben támasztanak keresletet az aukciókon, mint korábban. Ez azonban talán a nyári uborkaszezonnak, szabadságoknak is betudható. Mindenesetre a három hónapos diszkontkincstárjegyből a mennyiség csökkentésére volt szükség a múlt héten, ezzel azonban elérhető volt, hogy a hozam szinte hajszálra megegyezzék az egy héttel korábbi aukción kialakulttal (a maximum 6,9 százalék volt akkor is és most is). Az egyéves papírnál ilyen intézkedés nem történt, s vélhetően ennek következtében a maximális hozam ha csak egy ponttal is, de átlépte a hét százalékot. Hozta a formáját a változó kamatozású kötvény, itt a másfélszeresét értékesítették a tervezettnek, s ezenfelül még a nem kompetitív értékesítésben is adtak el a papírból. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy − valószínűleg azért, mert periferikus papírról van szó, hullámzó befektetői érdeklődéssel − az ebben a műfajban megszokott módon most sem volt nagy a meghirdetett mennyiség. Igaz, a szokott 5 helyett ezúttal 6 milliárd, s az árfolyam is számottevően magasabb lett a jellemző szintnél.
