Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az első negyedévben alapvetően nem a fundamentumok, hanem külső tényezők, így például a jegybanki akciók mozgatták meg a fontosabb árfolyamokat. A három hónap egyértelmű felülteljesítője az euró volt, amelyet az ECB akciói miatti optimizmus a március közepi 1,3486-os lokális csúcsáig repített − ez több mint 3 százalékos felülértékelődés a dollárral szemben januárhoz képest −, ám az erősnek bizonyuló 1,35-ös ellenállást egyszer sem sikerült áttörni. Ráadásul a negyedév végére a befektetők körében egyértelműen az a nézet alakult ki, hogy az ezermilliárd eurós nagyságrendű két LTRO-programmal minden puskaporát ellőtte az ECB, ezért itt a második negyedévben kivárásra kényszerülhet a jegybank, sőt rosszabb esetben akár az inflációs veszély irányába is eltolódhat a hangsúly.
Március közepe óta az 1,325 és az 1,34 közötti szűk sávban ragadt az euró dollárkurzusa, és nagy kérdés, hogy melyik irányban lesz kitörés. Mivel a fundamentumok alapvetően nem indokolták az euró első negyedéves teljesítményét, néhány fajsúlyos szereplő − elsősorban ázsiai jegybankok − halkan euróleépítésbe kezdtek − egyes piaci szereplők szerint emiatt nem sikerült áttörni az 1,35-öt sem. További kockázatot jelent a Görögországban hamarosan megtartandó választás, valamint a spanyol államháztartásra összpontosuló figyelem, ezért a piaci vélemények egy része lefelé történő kitörésre számít már a második negyedévben. Ez esetben már biztosan sérülne az 1,329-es száznapos mozgóátlag is, így az 1,32-es támasz tesztelése várható.
Hasonló következtetésre jutott a Citi egyik elemzője friss piaci kommentárjában, ám hangsúlyozta, nagy letörésre nem érdemes számítani − még akkor sem, ha az ECB lényegesen kevésbé lesz aktív a második negyedévben, mint a megelőzőben −, mivel már most is rengeteg a short pozíció az euró−dollár keresztárfolyamban; ezek kizáródásával lassulhat a lejtmenet. Némileg eltérő véleményt a Morgan Stanley fogalmazott meg még a negyedév vége előtt, ők fölfelé történő kitörésre és az 1,35-ös ellenállás tesztelésére számítottak a március−áprilisi periódusban, amihez muníciót nem az ECB, hanem a helyette aktivizálódó Fed adhat. Hosszú távon azonban a Morgan Stanley előrejelzése az euró gyengülésére számít, az év végére 1,15−1,19 közé várja az árfolyamot.
Az biztos, hogy a második negyedéves fókuszban az amerikai jegybank jelzése vagy esetleges lépése állhat. Júniusban ugyanis kifut a még szeptemberben indított csavarás hadművelet (Operation Twist), aminek keretében rövid állampapírjait hosszúakra váltja a jegybank, hogy ezzel szorítsa le a hosszú oldali hozamokat. Piaci várakozások szerint azonban valami új bejelentésre is készülődik: ez vagy a program folytatásáról, vagy esetleg egy újabb kötvényvásárlási program (QE3) indításáról szólhat, ami biztosan megmozgatná a dollárt.
A japán jent is jegybanki intervenciók mozgatták meg az év első három hónapjában, ahol viszont rég látott gyengülés volt jellemző. Ez többek között olyan pozitív mellékhatásokkal járt, mint a Nikkei 225 index 20 százalékos negyedéves emelkedése. A dollár−jen a január végi 76,2-ről indult meg meredeken fölfelé, hogy elérje 84,2-es február végi csúcsát, ám ezt követően szintén szűk sávba szorult. Jelenleg háromheti csúcson: 81,5−82 környékén kereskednek a devizapárral, ahova szintén short pozíciók zárása lökte vissza a jent, de mint azt ázsiai kereskedők a Reutersnek megjegyezték, a nagy távol-keleti befektetési alapok most zárják majd pénzügyi évüket, ezt követően vásárolnak be hagyományosan nagy tételben külföldi eszközökből (elsősorban dollárból). Vagyis a második negyedévben a dollár−jennek még van tere fölfelé, előrejelzések szerint a 86-os szint közeléig tarthat a nyomás, 80−81 körüli stop loss szintek mellett.
Az első negyedévben tehát − részben az olcsó jegybanki pénznek köszönhetően − a kockázatosabb devizák felé mozdultak el a befektetők, ami erősítette az eurót és gyengítette a dollárt és a jent. Ráadásul a dollár gyengülése éreztette hatását a nyersanyag- és a nemesfémpiacokon is, ami a későbbiekben ismét a menedék devizáknak, így a jennek, dollárnak és a svájci franknak kedvezhet. A folyamat már most is részben zajlik például a frank piacán, ahol az év eleji 1,22 közeléből vészesen közel került a svájci jegybank által figyelt 1,20-as szintig az euró−frank, vagyis itt a későbbiekben akár bele is nyúlhat a jegybank, hogy megfogja a menetet, ha az folytatódna.
