Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jó példa a múlt hét arra, mennyire megtépázta a piaci szereplők idegrendszerét a válság. Mind hazai, mind nemzetközi síkon az árak fölöttébb intenzíven mozogtak a hangulatok hatására. Nem is igazán hírek, sokkal inkább emóciók mozgatták ugyanis a piacot, hiszen lényegében semmi új probléma nem került napvilágra, csupán a régi gondok súlyosságának érzete változott, igaz, ez nem csekély mértékben. A nemzetközi porondon a görög kötvényadósság rendezése körül folyt az esélylatolgatás, pontosabban annak kérdésében, végül bekövetkezik-e az államcsőd vagy pedig az ennek elkerülése iránti vágy oly erős, hogy a kötvénybefektetők olyan nagy többsége inkább elfogadja az \"önkéntes\" adósságleírást, amely tulajdonképpen a követelések háromnegyedét jelenti. Amíg ez utóbbiban nem hitt a piac, meglehetősen pesszimista hangulat uralkodott, majd amikor a döntés eredményei biztatóak voltak, megfordult a széljárás. Végül a kötvénytulajdonosok 86 százaléka fogadta el az úgynevezett kötvénycserét − ez volt az igazi hír, de ekkorra már be is árazta a piac, így a hír maga már nem indukált komolyabb mozgásokat.
Magyar vonatkozásban ezúttal ismét az IMF-probléma került a figyelem középpontjába. Úgy látszott ugyanis, a korábbi kompromisszumkészség a forint erejének növekedésével egyenes arányban csökken. Ez aztán libikókára ülteti a forintárfolyamot, hiszen amikor épp bíznak a megállapodásban a befektetők, az erősíti a forintot, ami viszont csökkenti a szerződés esélyeit. Ettől aztán a forint begyengül és így tovább. A múlt héten mindez igen komoly mértékben történt, s nemcsak a forintárfolyamot, de az állampapírhozamokat is megmozgatta kissé. Ismét megnyugtató nyilatkozatokra volt szükség a fordulathoz, és ez ismét elegendőnek bizonyult. Az állampapírpiacon egy kisebbfajta másodpiaci eladási nyomást (amit persze a nemzetközi bizonytalanságok is erősíthettek) követően a csütörtöki aukciókon gond nélkül, intenzív kereslet mellett, komoly tételben sikerült értékesíteni a magyar kötvényeket. Az állampapírhozamok azonban korántsem mozogtak olyan nagy kilengésekkel, mint a forint árfolyama. Ennélfogva az aukciós siker is inkább mennyiségi értelemben igaz − a hozamok tehát még mindig meglehetősen magasak. A hároméves papírnál ez 8,32 százalékos aukciós átlagot jelent, az ötévesnél 8,57 százalékosat, míg a tízéves papír 8,6 százalékot produkált. A hozamgörbe tehát ha csekély mértékben is, de felfelé mutat. Ugyanakkor biztató, hogy − legalábbis ilyen hozamszint mellett − jelenleg nem problematikus a forintadósság menedzselése, hiszen mindhárom sorozatból nemhogy mennyiséget emelt a kibocsátó, de még a délutáni nem kompetitív értékesítés keretében is komoly tételt tudott piacra dobni. Más kérdés, hogy az effajta kötvénypiaci siker − miként időnként a jobb forintárfolyam − nem csökkenti-e az EU−IMF megállapodás esélyeit az erre irányuló kényszer gyengülése okán...
Tovább folyik a lakosság állampapír-vásárlásra ösztönzése, leginkább a prémium államkötvényeknél. Szükség is van erre, hiszen a várakozásokkal ellentétben a kezdeti nagy lendület után − amelynek keretében rövid idő alatt komoly mennyiség kelt el, ami a felkínált volumen kétszeri növelését tette szükségessé − kissé alábbhagyott a 2015/J sorozat iránti érdeklődés. Legalábbis ennek jeleként értékelhető, hogy még mindig árusítják ezt a sorozatot, noha régóta nem volt újabb mennyiségi emelés. Pedig a kötvény feltételei rendkívül vonzók: infláción felül öt százalék kamatozás, 9,3 százalékos induló kamat. Nemrégiben elkezdődött párhuzamosan egy újabb sorozat értékesítése (2017/I), amely ötéves lejáratú és hasonló konstrukciójú. Első ránézésre még jobb is, hiszen 9,5 százalékos induló kamatot biztosít. Második blikkre azonban a \"nem mind arany, ami fénylik\" mondás juthat eszünkbe, hiszen ez a sorozat az infláción felül \"csak\" négyszázalékos kamatot nyújt. Önmagában persze lehet, hogy ez sem rossz, azonban ha az alternatíva a rövidebb lejáratú 2015/J, akkor azt mondhatjuk, hogy ez utóbbinál a hátralévő évekre a prémium egy százalékpontos többlete bőségesen kompenzálja az indulókamat mindössze 0,2 százalékpontos különbségét. Arról persze különbözőképpen lehet vélekedni, mi a jobb, három évig kapni öt százalékot az infláción felül vagy öt évig négyet...
