Alig pár hete még általános rettegés jellemezte az állampapírpiacot, de nemcsak azt, hanem gyakorlatilag minden magyar instrumentum piacát. A kulcskifejezések az államcsőd veszélye, az államadósság finanszírozhatatlansága, a forint elértéktelenedése, a kamatszint elszállása és hasonlók voltak. Ezzel szemben most azt láthatjuk, mindez szinte egyik napról a másikra elpárolgott, a piaci helyzet a boldog békeidőkre emlékeztet: az állampapírokat rendben veszik, az aukciók sikeresek, a hozamok csökkennek. Az euró árfolyama pedig bőven 300 forint alatt van. E hatalmas fordulat belső okait vizsgálva egy döbbenetes következtetést bizonyosan levonhatunk: miként a pánikot, a gyors visszarendeződést sem konkrét (makrogazdasági) számadatok változása váltotta ki, hanem egyértelműen kommunikációs események. Úgy tűnik, a befektetők sokkal inkább arra figyelnek, ki mit mond, semmint hogy mi történik ténylegesen. (És bármit is mond valaki, elhiszik...) Leginkább nyilatkozatokból próbálnak meg következtetéseket levonni a jövőre nézve, aztán ha a nyilatkozatok oly gyorsan változnak, mint a szélirány, ezt teszik az árfolyamok is. Most a fókuszban az Európai Unióval és az IMF-fel folytatott tárgyalások álltak. A pánikot leginkább az okozta, hogy a nyilatkozatok korábban azt sugallták, nem égető számunkra a megállapodás, ezért kemények leszünk, aztán vagy lesz megállapodás, vagy nem. Most viszont ott tartunk: egyértelmű prioritás, hogy megállapodás mindenképp legyen, a vitás kérdés kevés és az is bagatell, legfeljebb engedünk hát, ha ez a megállapodás ára. Ezért jött a már-már euforikusnak is nevezhető hangulat. Persze könnyen lehet, hogy a kommunikációs fordulatot éppen a piaci folyamatok riasztó volta okozta. Így még csak képmutatással sem lehet vádolni senkit, hiszen teljesen hihető, hogy valaki egy adott piaci helyzetben úgy véli, lehet keménykedni, egy másikban pedig úgy, hogy ez igencsak veszélyes lenne.
Ilyen alapon persze bármikor jöhet egy újabb fordulat a kommunikációban, majd a piaci folyamatokban, de ez most talán azért nem valószínű, mert az elmúlt egy hónap tanulságainak levonása ugyanazon eseményekre eltérő reakciókat indokolhat. Majd ha már a tények szintjén pont kerül az EU−IMF-megállapodás viharos történetének végére, eljöhet az igazság órája, amikor már a kommunikációs események helyett a valós gazdasági mutatók vehetik át az áralakító szerepet. Az igazi kérdés és a legnagyobb talány az, vajon ekkor merre indulnak az állampapírhozamok és milyen kereslet mutatkozik a magyar állampapírok iránt. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindez a nemzetközi helyzettől is nagymértékben függ, amely ugyancsak fölöttébb változékony − most mindenesetre ez is segítette a piaci megnyugvás kialakulását.
Ami rövid távon jelentős befolyással lehet az állampapírpiacra, most talán a jegybank kamatpolitikája. E téren fölöttébb érdekes a helyzet, hiszen a múlt héten a várt kamatemelés elmaradt. Ez fölöttébb logikus, ha az erősödő forintárfolyamot nézzük: e szempontból nem volt szükség kamatemelésre. Az emelés lefékezhette volna a mostani piaci környezetben könnyedén zajló hozamcsökkenési folyamatot, ezáltal relatíve drágítva az állam számára a forrásbevonást. A mostani döntés arra utal, hogy bár a jegybanknak nincs árfolyamcélja, áttételesen mégiscsak nagymértékben függ az árfolyamtól egy-egy kamatdöntés. Mivel pedig a forintárfolyam most nagyon nehezen jelezhető előre, ennyire talányos talán még sohasem volt sem a következő kamatdöntés kimenetele, sem a rövid távú állampapírhozam-alakulás.
A keddi három hónapos aukció 7,65 százalékos átlaghozamán még mindezek ellenére kamatemelési várakozás látszik, de lehet, hogy a gyorsan változó piaci környezetben ez nem sokat jelent. Az pedig, hogy mindhárom csütörtöki kötvényaukción emelni tudták a mennyiséget, egyértelmű bizonyítéka a piaci optimizmusnak. A nem kompetitív értékesítések ténye viszont már csak igen-igen korlátozottan, hiszen érdemi tétel csak a legrövidebb futamidejű sorozatból kelt el ennek keretében, a leghosszabból pedig egyetlen papírra sem volt kereslet, így értékesítés sem történt. Pedig az átlagár elvben igen markáns árcentrum volt, hiszen a maximum csak egy-két ponttal haladta azt meg. Újabb talány...
