A kínálati oldalon több tényező is az olajárak emelkedését indokolta volna, hiszen a múlt héten napvilágot látott hírek arra utaltak, hogy az európai finomítók nem tudnak egyhamar véget vetni a rekordalacsony készletszinteknek. Líbia kitermelése jó ütemben halad ugyan, de semmi nem mutat arra, hogy a forradalom előtti exportkapacitás 2012 vége előtt helyreállna. Az országban ma nagyjából 750 ezer hordó olajat hoznak felszínre naponta; ez a felét sem éri el a forradalom előtti napi 1,6 millió hordós kapacitásnak. Szintén az áremelkedés irányába mutatott a Szíria ellen elrendelt európai embargó, amelynek eredményeként az ország máris bezárkózott, kitermelése pedig napi 350 ezer hordóról 240 ezer hordóra esett vissza. Jemenben az egyik meghatározó jelentőségű vezetéket ért támadás miatt akadozik a kivitel. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség figyelmeztetése után ráadásul világossá vált, hogy Irán egyre komolyabb nemzetközi szankciókkal néz szembe − Franciaország kezdeményezte az embargó elrendelését −, ami folyamatosan növeli a világpiacokon a kockázati prémiumot.
Eközben azonban az európai gazdaság recessziója és a világgazdaság gyenge teljesítménye miatt olyan mértékben összeeshet az olaj kereslete, hogy az megakadályozhatja az áremelkedést a Brent piacán. Az Egyesült Államokban a \"szuperbizottság\" kudarcot vallott a szükséges kiigazítások összeállításában, Európában pedig az adósságválság megszorításokat és a finanszírozási költségek emelkedését hozza magával, ami negatív hatással lehet az eddig lendületesen növekvő feltörekvő piacokra is. Ennek első jeleként Kína feldolgozóipari menedzserindexe 48 pontra esett novemberben.
Mindezen hatások eredményeként télen még szűkös marad a kínálat a Brent piacán, ami stabilizálhatja az árakat, de ez a hatás aligha tart ki a fűtési szezon után. A második negyedévtől enyhül a kínálat szűkössége, így sokkal nagyobb súllyal esik majd a latba a gyenge kereslet okozta nyomás az árakon, ezért tavasszal jelentősen csökkenhet a Brent ára.
