Belső és külső okok egyaránt rosszat tettek mostanában szinte minden magyarországi befektetési eszköznek. A külső okok között vezet az örökzöld téma, a görög helyzet − nyilvánvalóan egyre jobban látszik, hogy a probléma megoldása helyett annak folyamatos időbeli eltolása történik. Ami a belgazdaságot illeti, leginkább a devizaalapú hitelek kedvező árfolyamon való végtörlesztésének lehetősége borzolta és borzolja a kedélyeket.
A két tényező együttesen komoly mélységbe taszította a forint árfolyamát és jócskán megemelte az állampapírhozamokat. Az állampapírpiacon a legaggasztóbb jel egyelőre nem is a hozamok szintje, hiszen azok a görögökével összevetve egészen rendben vannak. Sokkal fájóbb a változások lejáratok szerinti különbözősége. Nevezetesen az a tény, hogy a hozamok a hozamgörbe hosszú végén emelkedtek drasztikusan. A rövid oldalon nem sok minden történt, hiszen ott a hozamokat továbbra is támasztja a jegybanki alapkamat (minél rövidebb lejáratról van szó, annál inkább). Az irányadó kamatráta pedig már hosszú idő óta fix.
Arra azonban kamatügyben érdemes odafigyelni, hogy noha ezúttal is helyben járást szavazott a kamatnak a monetáris tanács, voltak emelési elképzelések is. Ezek nem függetlenek a forint gyászos szereplésétől, s mivel ez utóbbival most úgy tűnik, tartósan együtt kell élnünk, egyre inkább komolyan számításba kell venni egy kamatemelés lehetőségét. Ez pedig már − amennyiben a piaci szereplők már jóval a döntés előtt tömegesen élnek majd ilyen várakozásokkal − felfelé tolhatja a rövid oldalon is a hozamgörbét. Egyelőre azonban a rövid oldal még tartja magát, ezzel együtt pedig a hosszú oldal eleste alaposan emelte a görbe meredekségét.
A végtörlesztés az államadósság szempontjából első körben semmit sem jelent, hiszen az állam a számlát (a valódi és a kedvezményes devizaárfolyam különbözetét) a bankok nyakába kívánja varrni, mondván, ők nagymértékben felelősek a kialakult helyzetért. A némi jogérzékkel rendelkezőkben viszont mindenképp felmerül, rendben van-e ez így, és minden józan számítás szerint lesz olyan bank, amelyik megpróbál jogi úton elégtételt keresni.
Amennyiben ez eredményre vezetne, úgy, hogy közben évek telnek el, s így a dolgok is már lezajlódnak, a bankok kárigényüket valószínűleg nem a teljesen jogszerűen eljáró, a hatályos törvények által adott lehetőségekkel élő, tehát vétlen végtörlesztőkkel szemben érvényesíthetik majd, hanem sokkal inkább az inkriminált jogszabályokat megalkotó magyar állammal szemben. És ezzel később máris az államadósság részévé válhat, pontosabban azt növelheti a végtörlesztő devizahiteleseknek a most a bankok (kétségkívül korábban jól megtömött) zsebéből juttatandó állami ajándék.
Ennek végiggondolása aligha bátorítja a hosszú lejáratú magyar államkötvények potenciális vásárlóit. Ezen túlmenően persze bizonyosan más, nemzetközi okai is vannak annak, hogy a hosszú lejáratú állampapírok hozamszintje az elmúlt két hétben nagyjából egy százalékponttal (ami nagyon magas érték) emelkedett. A leghosszabb (tíz- és tizenöt éves) papírok ezzel már bőven nyolc százalék feletti hozamon forognak.
Jó hír, hogy az elsődleges piacon nincsenek értékesítési nehézségek, azaz az aukciók a megemelkedett hozamszintek mellett sikeresek voltak. Olyannyira, hogy az egyébként mértéktartóan meghatározott mennyiségek emelését is lehetővé tette a kereslet, sőt komoly mértékű nem kompetitív értékesítésekre is sor került. Még a tízéves papírból is, igaz, ebből a legkisebb mértékben, 8,14 százalékos átlagos hozamszinten.
