Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Brent drágult, a WTI viszont olcsóbbá vált a múlt heti kereskedésben, így a kőolaj európai és amerikai altípusának hordónkénti ára közötti különbség rekordmagasságba, 19,5 dollárra nőtt. A furcsa folyamatot az OPEC nem várt döntése indította el, erre a WTI átmenti megugrással, aztán korrekcióval válaszolt, a Brent viszont a hét végéig kitartó emelkedésbe kezdett, aminek csak a tegnapi kereskedésben lett vége. A jelek szerint a Brent árfolyama geopolitikai kockázatokra reagált, míg a WTI, megőrizve függetlenségét a világgazdasági folyamatoktól, a magas amerikai készletszinteket reagálta le.
Az OPEC a múlt heti ülésén nem jutott eredményre a kitermelési ajánlások ügyében. Ez formálisan azt jelenti, hogy a kitermelési kvóta legalább decemberig változatlan marad, ám az OPEC megingott helyzete miatt a valóság korántsem ilyen drámai. A szövetség már régóta nem kvótákat, hanem kitermelési ajánlásokat állapít meg, amitől a tagállamok akár el is térhetnek, amit várhatóan meg is tesznek. A piacok így egy-egy döntésnél sokkal inkább arra figyelnek, hogy mely tagállamok milyen álláspontot képviseltek a vitában. Nos, a múlt héten az OPEC kitermelhető tartalékának 83 százalékát kezében tartó négy ország, nevezetesen Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Katar napi 1,5 millió hordós kitermelésnövelést terjesztett elő, ami Algéria, Angola, Venezuela, Irán, Líbia és Ecuador ellenkezésén bukott el, ezek az országok az OPEC kitermelhető tartalékának mindössze 11 százaléka felett diszponálnak. A szaúdiak mindjárt a döntés után nyilvánvalóvá tették kitermelésnövelési szándékukat, sőt egyes hírek szerint júliusra már napi 10 millió hordó felszínre hozatalát tervezik, hogy kielégítsék ázsiai vevőik igényeit.
Ha egyszer az OPEC-döntés a kitermelés növekedését és a piaci igények maradéktalan kielégítését vetíti előre, akkor miért szállt el megint a Brent árfolyama? − hangzik a logikus kérdés. A helyzet az, hogy amíg a kínálat rövid távon mindenképpen fedezni látszik a szükségleteket, addig hosszabb távon a geopolitikai kockázatok, illetve azoknak a kereslet és a kínálat egyensúlyára gyakorolt hatása érvényesül. A készletek magas szintje és a növekvő kanadai beszállítás miatt a WTI függetleníteni tudta magát a csökkenő kínálattól, ám a Brent vevői nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy amennyiben Líbia tartósan − azaz legalább az év végéig − kiesik a termelésből, akkor az OPEC kitermelésnövelése napi 1,5 millió hordóval alacsonyabb bázisról indul. Márpedig a líbiai olaj hosszabb távú kiesésének valószínűsége nőttön nő, jelenleg azzal számolunk, hogy a kiesett napi 1,6 millió hordóból szeptemberig 200 ezer hordó, az év végén pedig napi 500 ezer hordó jut el a külföldi vevőkhöz.
Ráadásul a Szaúd-Arábia egyoldalú kitermelésnövelése azt jelenti, hogy a gyorsan üzembe állítható kapacitások az év végére jelentősen csökkennek, így a világgazdaság egy ennél későbbi krízis esetén már nem számíthat egy olyan jelentős partner kitermelésnövelésére, mint amire most a szaúdiak képesek. E megfontolás miatt a vevői oldalon, aki csak teheti, tartalékokat képez, hogy mérsékelje kitettségét egy jövőbeli kínálatcsökkenésnek.
