A nemzetközi hangulat jó - ezen sommás és kissé semmitmondó megállapítással indokolhatjuk talán, miért is kezdődött jól az új év a hazai piacon. Talán a befektetők arra gondolhattak, újévi fogadalom gyanánt a problémás országok rendbe teszik a költségvetésüket és sikeresen megbirkóznak az adósságproblémákkal, hiszen szilveszter tájékán nem történt semmi, már ami a fundamentumokat illeti. Nemzetközi síkon az optimizmus leginkább a svájci frank gyengülésében nyilvánult meg (az euró/frank kurzus ismét 1,25 fölé került), míg itthon leginkább abban, hogy a forint megizmosodott, az eurót 276-277 forint környékén jegyezték a hét végén.
Érdekes volt a dollár árfolyamának alakulása az euróhoz képest, először a dollár is gyengült, akárcsak a frank, azonban fordult a kocka, s az euró/dollár 1,3 közelébe került, ami egyértelműen erős dollárt jelent. Bár a frank is korrigált kissé, a dollár esetében azonban a hétvégi erősödést mértékénél fogva aligha lehet egyszerű korrekciónak nevezni. Elképzelhető tehát, hogy az év eleji optimizmus hamar lecseng(ett), és ismét aggodalmas napok következnek. A dollárerősödés ezúttal nem járt forintgyengüléssel, sőt. Lehetséges, hogy az új évben sutba dobhatjuk azt a tavalyi évre jellemző, ám meglehetősen irracionális hüvelykujjszabályt, miszerint a forint gyengülésben és erősödésben egyaránt "túllihegi" az eurót.
Az euró megítélését tekintve továbbra is szkeptikusak a befektetők, hiszen mindenki tudja, az adósságválság továbbra sem múlt el.
Eközben január elsejével újabb uniós tagállam, Észtország csatlakozott az eurót használók táborához. Olyan értelemben a csatlakozás formális volt, hogy a korábban használt észt korona mindig is euróalapú volt, hiszen árfolyamát annak idején még a német márkához rögzítették, így az euró létrejötte óta folyamatosan meghatározott mértékű (15,65) észt koronát ért. (Történelmi érdekesség, hogy az észt korona közvetítésével húsz év alatt végül is a volt szovjet rubelből lett - első alkalommal - euró. Olyan értelemben legalábbis, hogy aki bankbetétjéhez Észtországban a történelem viharai közepette húsz éven át nem nyúlt hozzá, s így azt mindkét pénzcsere alkalmával átszámolták az új devizára, az most minden hajdani 156 szovjet rubel és 47 kopejka helyén egy eurót talál a számláján. Más kérdés, hogy ez nem volt igazán jó üzlet, hiszen az említett összegért annak idején hozzávetőleg egy hónapot kellett dolgozni...)
A naptári év elején rendre aktívak szoktak lenni a befektetők az állampapírpiacon - lehetséges, hogy számviteli okokból néhányan az új esztendőre halasztják esedékes vásárlásaikat. Most sem volt másként, igen nagy kereslet mutatkozott valamennyi aukcióra bocsátott állampapír iránt. Ennek köszönhetően a három hónapos diszkontkincstárjegy átlaghozama 5,72 százalék lett, ami kétpontnyival alacsonyabb az előző aukció eredményénél. Ennél persze sokkal figyelemreméltóbb, hogy ha csak pár ponttal is, de alatta marad a jegybanki alapkamatnak, ami azt jelenti, hogy óvatosabbá váltak a befektetők a következő időszakra vonatkozó kamatemelési várakozások terén. Magyarul, jelenleg semmilyen rövid távú kamatemelés nincs beárazva a hozamokba. Még inkább meglátszott a nagy befektetői aktivitás a tizenkét hónapos diszkontkincstárjegy aukcióján - ennek köszönhetően ötvenről hatvanmilliárd forintra emelték a kibocsátás mennyiségét. A 6,16 százalékos átlaghozamról persze már korántsem mondható el, hogy ne lenne vaskos kamatemelés beleárazva.
Tovább erőlteti a kibocsátó a népszerűtlen változó kamatozású 2015/A államkötvényt, bár nem nagyon. Annak ellenére, hogy volumenében megfelelő kereslet mutatkozott, ötről négymilliárdra szállította le az értékesített mennyiséget. Az ok nyilvánvaló, elég megnézni az átlagos és a minimális nettó árfolyamot: 96,31, illetve kerek 96 százalék. Ilyen árfolyamon igencsak érdemesnek tűnhet beszállni, mégsem kapkodnak a papír után a befektetők. Érdekes kérdés, hogy az aukciós eredmény fényében mennyire vehető komolyan, hogy az elsődleges forgalmazói árjegyzésben a vételi oldalon 96,5 százalékot találunk.
