Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sokan kezdtek el részvényeket venni a tőkepiaci válság miatt, mások esetleg a magas kamatok között keresnek még magasabbat vagy a biztonságot kergetik. Aki ilyesmibe vág bele, új dolgokat és új problémákat fog megismerni, főleg ha korábban nemigen hallott értékpapírokról. Vegyük mindjárt a sima pénzáramlást. Ha valaki megszokta, hogy egyik bankszámláról a másikra egy nap alatt jutnak el az átutalások, és erre épít, az első alkalommal lehet hogy csalódni fog, ha a brókercégnél vezetett ügyfélszámlájára csak két nap alatt érkezik be. Ami a pénznél az átutalás, azt az értékpapírok mozgatásánál transzfernek hívják; elvileg egy nap alatt mindig ott lehetne, de nem kell csodálkozni, ha egyes helyeken két nap.
Ha pedig valahová transzfert akarunk indítani, nem elég ám a számlaszámunk, ügyfélszámunk, sokszor az adott cég Keler-kódját is kérik, amit először meg kell kérdezni a fogadónál. A transzfernél nagyon érdemes arra is vigyázni, hogy a küldő cég feltüntesse az adott értékpapírok bekerülési árát, ellenkező esetben kellemetlen problémák lehetnek az adózással: vagy túl sok adót vonnak majd vagy utólag kell igazolásokért szaladgálni. A küldő céggel ezt nem árt tisztázni, különösen akkor, ha valamilyen rendhagyóbb, ritkább módon került hozzánk a papír - például magánszerződéssel, örökléssel.
Ha már van az embernek egy-két bankszámlája, miért is akarna magának újabbat? Amikor csak egyetlen szimpatikus értékpapír kedvéért megyünk be egy bankba, elvileg elég lenne ott egy értékpapírszámla (ügyfélszámla) is. Sok helyen azonban megéri pénzszámlát nyitni, sőt internetes hozzáférést is kérni hozzá, van például olyan, ahol így a pár millió forintos átutalás hatezer forintos díja ezer forint alá csökkenthető, még az egyhavi számlavezetési díjakkal együtt is. Persze a tranzakció után a számlát esetleg megint be kell zárni, ha nem használjuk rendszeresen és a havi díját nem akarjuk fizetni. A számlanyitásoknak ugyanakkor jelentős az időigényük, két-három új számla Mifid-kérdőívestül, telefonos és internetes kódborítékostul akár másfél óra is lehet.
Aranyszabály, hogy ha nem teljesen megszokott és egyszerű tranzakcióról van szó, nem árt alaposan tájékozódni, az értékpapírok hivatalos kibocsátási tájékoztatóiban, a bank kondíciós listájában vagy egyéb dokumentumaiban magunknak is pontosan utánanézni, mi is a követendő eljárás. A banki ügyintézők sokszor ha jól meg is tanulták a tömegtermékekre vonatkozó tudnivalókat, a ritkább vagy egyedi esetekben könnyen elbizonytalanodnak. Ilyenkor nincs idejük arra, hogy szabályzatokat bújjanak, inkább megkérdeznek egy másik kollégát, aki azután vagy jól tudja a választ, vagy nem. Sokáig lehetne hasonló eseteket sorolni.
A befektetésünkre vonatkozó, ma már legkönnyebben egyre inkább az interneten hozzáférhető információkat pedig melegen ajánlott magunknak is archiválni, akár digitálisan a gépünkre lementve, de esetleg kinyomtatva is. Bár sok információt szabályoznak jogszabályok is, gyakori, hogy a bank honlapján nagyon nehéz megtalálni valamit, vagy már csak egy új verzió van, a régi, aminek alapján vásároltunk, már nincs meg, sőt esetleg minden vonatkozó infó teljesen eltűnik. (Egy tipikus példa erre, hogy amikor tavaly ősszel az összes hazai ingatlanalap kezelési szabályzatát átírták és lecserélték a válság miatt, a régiek az interneten fellelhetetlenné váltak.) Ha ugyanis véletlenül vitába keveredünk befektetésünkkel kapcsolatban, esetleg csődbe megy a kibocsátó, legyen mire hivatkozni, lehessen pontosan idézni mindent, ne kelljen az emlékezetünkre hagyatkozni.
