Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nyugdíj-előtakarékossági számlák adókedvezménye egyre több befektető figyelmét kelti fel, számuk már százezres nagyságrendben mozog, joggal: a számlára elhelyezett befektetések után járó százezer forintos adó-visszatérítés vonzó, és eközben eléggé szabadon lehet választani a befektetések között, többek között akár kockázatmentes állampapírt vagy minimális kockázatú pénzpiaci alapot is el lehet rajta helyezni. A százezer forint adó-visszatérítés megszerzéséhez alapesetben 333 333 forintot kell befizetni a számlára az évben, erre vetítve a százezer forint egészen magas, 30 százalékos hozamnak tűnik. (Alapesetben a befizetés 30 százaléka, de legfeljebb százezer forint jár vissza.) Valóban ilyen magas lesz a befektetésünk megtérülése? Mit mondanak a számok?
Évi 30 százalékos hozamot csak akkor lehetne elérni ily módon, ha körülbelül egy év múlva ki is vehetnénk a megtakarításunkat, ami nemigen lehetséges. Ha viszont több évről van szó, akkor a százezer forint bevétel és annak későbbi hozadékai eloszlanak az egyes évek között, így minél hosszabb a befektetés futamideje, annál alacsonyabb - de még mindig kedvező - lesz a hozam. Vegyünk egy konkrét esetet: valaki szeptember elsején befizetett 333 333 forintot, majd március végén visszakapta százezer forintnyi adóját. A számlára menő pénzeket mindig pénzpiaci alapba fektette, és három év múlva nyugdíjba vonulva, 2012. szeptember elsején felveszi az egészet. (Közben újabb összegeket nem fizetett be a számlára.) Ekkor, ha az alap a jelenlegi állampapír-piaci helyzetben becsülhető, évi hétszázalékos hozamot ér el átlagosan, kicsivel több mint 526 ezer forintja lesz a három év után, ami évi 16,4 százalékos hozamnak felel meg.
Ha ugyanilyen paraméterekkel, de tíz évre számoljuk ki a mostani egyszeri befektetés hozamát, csak a futamidőt növeljük meg tíz évre, akkor a szóban forgó személynek 845 ezer forintja lesz a végén, ez azonban ennyi idő alatt már csak évi 9,7 százalék - igaz, ez is sokkal jobb, mint amit állampapírral jelenleg el lehet érni. Húsz év alatt pedig ugyanilyen kamatszint és változatlan jogszabályok feltételezésével - ami persze szinte kizárt - 1,66 millió forintra nőne a befektetés értéke, de az már csak évi 8,4 százaléknak felel meg.
Végül vizsgáljunk meg egy olyan esetet is, amikor a polgár nem hagyja abba a takarékoskodást mindjárt az első alkalom után, hanem minden évben újra és újra befizeti az említett, az adó-visszatérítéshez minimálisan szükséges összeget. Minden szeptember elsején befizet 333 333 forintot, és minden tavasszal kap hozzá százezret, tíz éven keresztül. (Szeptember helyett év végi befektetéssel persze kissé magasabb hozamszámokat kapnánk.) Ekkor 11,5 százalékos hozamot ér el, ami érezhetően magasabb, mint az egyszeri megtakarítás 9,7 százaléka volt. Ennek oka megint csak abban keresendő, hogy a később befizetett pénzek rövidebb ideig parkolnak a számlán, tehát megint az az előny, hogy a befektetés átlagos futamideje rövidebb. Ebből is az látszik, hogy a nyugdíjhoz, a pénzek felszabadulásához közeledve egyre inkább érdemes ezt a formát választani, az viszont nem, hogy a rendszeresség jelentene magasabb megtérülést. Ebben az esetben egyébként a befizetett 3,333 millió forint a végén 6,35 millió forintot ér, változatlanul a befektetési jegyek évi hétszázalékos hozamával számolva. (A számlavezetési díjaktól végig eltekintettünk.)
