Használt a befektetők geográfiai ismereteinek a térség országainak 2004-es EU-csatlakozása. Míg 1998-ban, az orosz válság idején a magyar, lengyel, cseh papírokat válogatás nélkül adták el az orosz összeomlás hírére (három olyan tőzsdenap is volt, amikor 10 százaléknál többet esett a BUX), most Európa nyugati és keleti felében ugyan leomlottak az árfolyamok, de Közép-Európa tőzsdéi viszonylag kisebbet estek. Varsó megúszta 5,4 százalékos WIG-eséssel, Bukarest 5,4 százalékot, a BUX 5,7 százalékot esett, de még a prágai index 8,5 százalékos zuhanása is mérsékelt a bécsi ATX 11 százalékos mínuszához képest. (Az esést jelentős részben az befolyásolta, mekkora a bankpapírok aránya az indexekben.) Az orosz mutató esése a 20 százalékot közelítette, de a norvég 12, a francia és az olasz 9, a svéd, a német és a brit 8 százalékos esés is sokkolta a befektetőket. Az európai zárások után a brazil Bovespa 15, a mexikói Bolsa index 10 százaléknál is nagyobb mínusszal riogatott.
A bankrészvények vételére szóló megbízások kamikaze akcióknak kijáró elismeréseket váltottak ki a brókerekből, az este pedig - Európa-szerte - a határidős pozíciók újraszámlálásával és a fedezetek előásásával telt.
A kontinens nyugati felében tőzsdézők 1987-es, a magyarok 1998-as tapasztalataikat elevenítik föl, ám a mostani válság megértésében ezek vajmi keveset segítenek. A pénzügyi rendszer egésze recseg-ropog, ugyanakkor sokan számolgatják a lehetséges beszállási pontokat. A magyar részvények viszonylag jó teljesítménye is abból fakad, hogy a Richtert láthatóan valaki már elszántan veszi (a papír napközben 33 ezer is volt és a zárás drámai perceiben sem esett a pénteki 31 750-es zárószint alá), az OTP-re pedig banki mivolta ellenére is akadnak bátor vevők. Az orosz papírokból kiáramló pénzek kis hányada azért megmarad a régióban, mások viszont stratégiai pozíciók felépítésére használják fel a zavaros napokat. Egy biztos, forró őszük lesz a spekulánsoknak világszerte.
Korányi Tamás G.