Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jövő év közepéig várhatóan az összes bank és befektetési szolgáltató teszttel lepi meg ügyfeleit, amellyel azt kívánják felmérni, vajon milyen kockázatviselő képességgel rendelkezik, s megfelelő ismeretei vannak-e az adott pénzügyi termékről. A MiFID (uniós irányelv a pénzügyi eszközök piacairól) alapján született új törvények szerint befektetési tanácsadás és portfóliókezelési tevékenység nyújtása esetén alkalmassági tesztet, más tevékenységek esetén megfelelési tesztet kell kitöltetni az ügyfelekkel annak érdekében, hogy előzetesen kiderüljön a szolgáltató számára a kockázatviselő képessége, ismeretei az adott ügylet kockázatairól, s az, hogy az adott ügylet vagy termék mennyire felel meg az elvárásainak. Az alkalmassági teszttel az derül ki, milyen termékek ajánlhatók az adott ügyfélnek, a megfelelési teszttel pedig az, hogy az adott ügylet, amelyet kötni kíván, megfelel-e ismereteinek, kockázatviselő képességének. A Befektetési Szolgáltatók Szövetségének honlapja szerint a megfelelési és az alkalmassági teszt egyben is elvégezhető.
A tesztek alapján három kategóriába fogják sorolni a klienseket; lesznek lakossági, szakmai ügyfelek, valamint az úgynevezett elfogadható partnerek. Az általunk megkérdezett befektetési szolgáltatók eltérő véleménnyel voltak arról, hogy a kategóriákon belül hol húzható meg a választóvonal, bár a skála egyik végén mindenképpen a laikus magánszemélyek lesznek az alaposabb pénzügyi ismeretek hiányával, a másikon pedig a partnerbankok és partner befektetési szolgáltatók. A BSZSZ példája három eszköz- és ügyletcsoportot határoz meg. Az elsőbe azon személyek tartoznának, akik a kisebb kockázattal járó befektetéseket preferálják úgy, hogy tőkéjükön normális üzletmenet esetén nem kívánnak jelentős mértékben veszíteni, esetleg azt teljesen elbukni. Számukra a példa az állampapírokat, befektetési jegyeket, részvényeket, kötvényeket, jelzálogleveleket sorolja az ajánlható termékek körébe.
A második kategóriába azok tartoznának, akik az előzőnél nagyobb kockázat vállalására képesek, de legfeljebb a befektetett összeg erejéig. Az ő befektetési skálájuk az előzőkön túl a warrantokra (opciós jegyekre), certificate-ekre és a long opciókra is kiterjedhet. A harmadik kategóriába a legmagasabb kockázatviselési képességgel rendelkező partnerek kerülnének, akik a befektetett összegen felül is képesek kockázatot vállalni. Számukra a különböző tőkeáttételes pozíciók is elérhetők, határidős ügyletek, short opciók és befektetési hitel is nyújtható. (A BSZSZ valószínűleg nem a long és short opciót akarta megkülönböztetni, hanem azt, hogy az ügyfél az opció vásárlója vagy kiírója-e.)
A befektetési szolgáltató és a bank által kiküldött tesztet mindenesetre érdemes lesz kitölteniük az ügyfeleknek. Ennek hiányában ugyanis a brókercégek, ha védeni akarják magukat a felesleges jogi kockázatoktól, várhatóan megtagadják a megbízások végrehajtását.
