Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ezredforduló után kipukkadó internetlufi, 2001. szeptember 11., iraki háború – a részvénypiac évtized elején tapasztalt mélypontjainak mérföldkövei. A hazai piacon ezután következett a vezető blue chipek újabb szárnyalása, amihez az elmúlt két évben igencsak nagy lendülettel csatlakoztak a kisebb kapitalizációjú részvények (small capek) is.
Ha valaki elővesz egy másfél évvel ezelőtti és egy tegnapi tőzsdetáblát, hatalmas különbségeket talál. Míg a Mol 20-21 ezer forint körüli szintről kapaszkodott 25 ezer forint közelébe másfél év alatt, az OTP 7000 forintról 9800 forintig, s a két gyógyszergyár és az MTelekom gyakorlatilag ott van, ahol volt, addig a kisebb részvények közül akadtak káprázatos emelkedést produkálók.
2005 decemberében például egy Synergon-papírért még csak 500, egy Rábáért pedig 580 forintot kellett fizetni, ma ezek a részvények 1430, illetve 1730 forint körül cserélnek gazdát a BÉT-en. A Pannonplast 1700 körüli szintről kapaszkodott 4700 forint közelébe, a Linamar 1500 forintról drágult a mostani, a kivezetési harc hevében elért 3800 forintig. S a lemaradó befektetőknek egy másik fájó adat, a Fotex másfél éve még csak 330 forintba került a tőzsdén.
Mi történt ezekkel a cégekkel másfél év alatt, amitől háromszor annyit érnek? A nagy részükkel őszintén szólva nem sok. Talán pont másfél évvel ezelőtt fogyott el az előző hosszban bevásárlók által megvett részvények eladásra szánt része, talán a blue chipek látványos teljesítménye ekkor kezdett el kellő számú új pénzt vonzani a piacra, talán az emberek egy része ekkor döbbent rá, ötödik-hatodik lakás után másban is lehet fialtatni a megtakarított pénzt. De a portfóliómenedzserek teljesítménykényszere is ludas lehet – a nagy papírokból az elmúlt időszakban már nem lehetett akkora hozamot kicsikarni.
A kis cégek egy részérénél valóban fordulat következett be a gazdálkodásban (Linamar, Rába), másik hányaduknál emellett ügyesen gondozták a tőzsdei árat is, s van, ahol a tulajdonosi átrendeződés nyomán ugrott meg az árfolyam (Synergon). Érdekes jelenség, hogy két-három évvel az ingatlanboom reálszférában tapasztalt kifulladása után a tőzsdén még mindig tombol a hossz. A Fotex szereplése például szorosan összefügg a nagytulajdonos kommunikációjával, aki egyre inkább azt szeretné elérni, hogy cégét ingatlanvagyona alapján árazza a piac. A Danubiusnál nem ez utóbbi, hanem leplezetlen vásárlásai hívták fel a figyelmet arra, hogy a részvény az ingatlanok alapján alaposan alulértékelt. (Az ingatlansztori működését mindenki számára megvilágíthatja a másfél éve, szétválás előtt 1530 forinton forgó Graphisoft példája, aki kitartott, az mostanra két és félszerezte pénzét.) Persze van, ahol tényleges eredményjavulás is áll a háttérben, például az Émásznál, de hát az áramcégek más lapra tartoznak...
Meddig tarthat az áremelkedés? Talán akármeddig. Mivel a papírok száma egyelőre nem nő, pénz viszont érkezik a tőzsdére, van felhajtóerő. S mivel az emelkedést sok esetben nem a profitszámok támasztják alá, ezért azok véget sem vethetnek neki, amíg kedvező a nemzetközi hangulat is. Mert számít-e a Danubius és a Fotex eredménye, ha az ingatlanvagyon alapján a mostani dupláját is érhetné a részvény? Vagy ha a Rába nem javul annyit, amennyit várnak, de eközben eladnak egy ingatlant, ami hatalmas rendkívüli eredményt hoz? Baj-e, ha még nincs akvizíció az Állami Nyomdánál, de ott van az ígéret, hogy lesz? Ki bánkódik a Synergon adatain, ha hiszünk a reorganizáció jövőbeni sikerében?
Okot tehát lehet találni a további emelkedésre, hiszen ha vannak is drága közepes és kis papírok a BÉT-en, az erősen túlértékelt részvény azonban kevés. Ez még nem az a szint, mint 1997–1998-ban, amikor 10 ezer forintnál is drágább volt a Graboplast, a Zalakerámia és a Prímagáz. A feltörekvő és fejlett piacok emelkedése várhatóan egy darabig még folytatódik, s amíg kívülről be nem kopogtat a medve, addig lehet tere a kisebb részvények további drágulásának.
