Az Inter-Európa Bank tegnapi bejelentése szerint legnagyobb tulajdonosa, a SanPaoloImi S.p.A. arra kérte fel igazgatóságát, hogy a tavalyi eredményt teljes egészében helyezze tartalékba. Ezzel az IEB kisebbségi részvényeseinek az utolsó reménye is elszállt, hogy többet kapjanak papírjaikért, mint a nyilvános vételi ajánlatban részükre kínált részvényenkénti 4074 forint. Pedig lenne miből fizetni, hiszen a bank nettó eredménye 3,4 milliárd forintra nőtt tavaly az egy évvel korábbi 2 milliárdról. A jelentős eredménynövekedés jórészt az IEB tulajdonában lévő FHB-részvények értékesítéséből származott. Ebből már csak azért is illett volna részesíteni a kisebbségi részvényeseket is, mivel – az IEB osztalékpolitikája alapján – az eddigi években is viszonylag jól meghatározható hányadát osztották fel a nyereségnek a tulajdonosok között.
Az osztalék elmaradása persze a 12,9 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Holneth B.V.-t (a Banco Santander leányvállalatát) is alaposan sújtja – az IEB többi kisrészvényese mellett –, amely részvényeit várhatóan oda fogja adni a nyilvános vételi ajánlatban vagy az azt követő három hónapban, lehetővé téve így a SanPaolónak a kisebbségi részvényesek kiszorítását. A Banco Santander csomagjára ugyanis vételi opciója van a SanPaolónak, eddig nyilvánosságra nem hozott árfolyamon.
Az IEB-részvényesek számára nem is lényeges ez az ár. Akár alacsonyabb, akár magasabb ugyanis a vételi ajánlat áránál, a törvényi szabályozás alapján ez nem befolyásolja a kiszorítási árfolyamot. A törvény szerint ugyanis csak a vételi ajánlat benyújtását megelőző 180 napon belül megkötött opciós szerződés árai számítanak bele az ajánlat árfolyamába. A kiszorításra pedig akkor is lehetősége van, ha nem az ajánlatban, hanem az azt követő három hónapon belül kerül 90 százalék fölé az ajánlattevő. A kiszorítás árfolyamának alsó küszöbénél viszont csak a saját tőkét és a nyilvános ajánlat árfolyamát kell figyelembe venni, még akkor is, ha az ajánlat után valakinek ennél többet fizet a kiszorító nagytulajdonos.
