Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Meglehetősen vegyes eredményt hoz nagy szerencsétlenségek nyomán vadászni befektetési lehetőségekre – véli Ellen McGirt a Fortune magazinban megjelenő cikkében. Az Egyesült Királyságban nemrég leleplezett összeesküvés, amelyben a letartóztatottak az Egyesült Államokba tartó gépeket terveztek felrobbantani, a világot újra riadókészültségbe helyezte, a félelem újjáéledésével párhuzamosan azonban megindult a befektetési lehetőségekre való vadászat is.
Az első nyertese a hullámnak egy New York-i székhelyű, frissen indult cég, a TraceGuard Technologies volt. A Bloomberg cikkére, mely szerint olyan gépet fejlesztett ki, mely a táskák kinyitása nélkül képes érzékelni a robbanószerek előállításához szükséges vegyi anyagokat, 64 százalékkal ugrott meg a részvény árfolyama. Nem rossz teljesítmény egy olyan cégtől, melynek terméke még csak prototípusként létezik, s egyelőre egyetlen reptéren sincs használatban. Ennek „örömére” a papír néhány nap alatt vissza is hullott indulási szintjére.
Az ehhez hasonló sztorikon az időben kapcsoló kevesek néha jól tudnak keresni, azonban szakértők a kisbefektetőket inkább óvatosságra intik az ilyen rallye-kkal kapcsolatban. Az új információk igen gyorsan beépülnek a részvényárfolyamokba, s nagyon kevés befektető van, akinek az összes szükséges adat a rendelkezésére áll egy hirtelen bekövetkező krízishelyzetben ahhoz, hogy gyors és megalapozott döntést hozzon. Erre jó példa az építőipari cégek kérészéletű szárnyalása a Katrina hurrikán idején: a New Orleansra lesújtó vihart követő újjáépítés gazdasági hatásait az első időkben erősen eltúlozta a piac. Volt persze tartós nyertese az eseménynek, az építőipari Shaw Group jegyzése 46 százalékkal emelkedett a vihar után, s tartósan ott is maradt, a többi építőipari papír azonban hamarosan visszacsúszott kiindulási szintjére. Pórul járt viszont, aki lebecsülte a hurrikán biztosítókra gyakorolt hatását, s bevásárolt például a bermudai székhelyű PXRE Group viszontbiztosító papírjaiból. Az első piaci reakció ugyanis a részvény esése volt, de sokan úgy vélték, itt az ideje venni a vihar nyomán 26 dollárról 18 dollárig eső papírból (tipikus „bargain hunting”-nak, potyavadász-szituációnak tűnt az eset). Később kiderült, a piac jól látta a fejleményeket, s a hatalmas veszteségekről februárban számot adó cég részvényeinek ára mára 4 dollár közelébe csökkent.
A Fortune cikke szerint egy-egy bekövetkező katasztrófa összes lehetséges hatását szinte lehetetlen előre jelezni az adott pillanatban, s a megalapozott információk nélkül meglehetősen nehéz döntéseket hozni. A legtöbb esetben a piaci reakciók eltúlzottak. Sokszor az egy-egy esemény kapcsán előtérbe kerülő termékek, üzletágak csak egy-egy nagyvállalat viszonylag szűk tevékenységét érintik, amelynek számai a cég egészéhez képest eltörpülnek. Például a General Electric csomagok átvilágítására alkalmas legújabb keresőrendszere iránti kereslet megugorhat a terrorhírekre, azonban a GE számain ez aligha lesz érdemben érzékelhető.
A szakértők szerint azért van mód arra, hogy az egyszeri kisbefektető is profitáljon a katasztrófahelyzetekből. Ilyenkor ugyanis az igazán egészséges és jó állapotban lévő nagy cégek részvényeiből is diszkontáron lehet bevásárolni, a krízisek nyomán eső piacon a legnagyobb cégek részvényeit is jó áron lehet megvenni. Ezek az óriások – mint például a Citigroup – általában visszanyerik „normális” értéküket a nyugodtabb időszakokban.
