Január 1-jétől kezdve – tehát a 2006 elején készítendő 2005-ös kimutatásokkal indulva – valamennyi tőzsdei társaság számára kötelező lesz a nemzetközi számviteli szabályok szerint összeállítani beszámolóit – mondta el lapunknak Tardos Ágnes, a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgálat és üzleti tanácsadás üzletágának igazgatója. Ez több – elsősorban kisebb – hazai céget érhet felkészületlenül. Ahol pedig eddig is bevett gyakorlat volt az IFRS-beszámoló elkészítése, ott a szabályok módosulása okozhat – helyenként akár jelentős – változásokat. Az idén összesen 13 számviteli szabvány módosul, és négy új lép életbe.
Az információra vágyó befektetők örömére a jövő évtől jóval hosszabbak lesznek a beszámolók. Az új közzétételi szabályok szerint ugyanis valamennyi, a számviteli politika során használt bizonytalansági tényezőt (feltételezést, becslést) a korábbinál jóval részletesebben fel kell tárni, a befektetőkkel ismertetni kell. A cég gazdálkodásának transzparensebbé válását szolgálja az az előírás is, amely szerint a kapcsolt felekkel kötött üzleteket a korábbi gyakorlatnál részletesebben kell majd nyilvánosságra hozni.
Jelentős változásokat okozhat néhány társaság életében az amortizáció elszámolásával kapcsolatos szabályok módosulása. Az új előírások szerint a jövőben nem előre meghatározott kulcsok szerint kell elszámolni az értékvesztést, hanem minden egyes eszközre évente meg kell becsülni, meddig maradhat még használatban, mennyi a maradványértéke és annak megfelelően kell elvégezni a leírást – mondta el a PwC szakembere.
Sok magyar céget feltehetőleg a goodwill amortizációs szabályainak változása érint majd leginkább. Az előre rögzített kulcs szerinti goodwill-amortizáció teljesen megszűnik, a goodwill értékvesztésének meghatározásához a jövőben egy, a szabályzatban rögzített módszertan szerint évente értékvesztés-tesztet kell végrehajtani. A teszt előkészítése során a vállalatot szét kell bontani a legapróbb készpénztermelő egységekre, megbecsülni jövőbeli teljesítményüket és az így kapott eredményt kell összevetni a készpénztermelő egység és a hozzá allokált goodwill könyv szerinti értékével, s szükség esetén elvégezni a korrekciót. A becslés miatt ugyan továbbra is valamennyire szubjektív marad a goodwill értékelése, ám az új közzétételi szabályok alapján, amelyek szerint a becslés hátterét is ismertetni kell a befektetővel, jóval árnyaltabb képet kaphatunk egy-egy cég teljesítményéről.
A menedzserek részvényopciókkal történő ösztönzése az új szabványok életbe lépését követően közel sem lesz annyira kifizetődő megoldás, mint korábban. A fizetés gyanánt a saját részvényekre adott opció ugyanis már az eredménykimutatásban is megjelenik majd, az opciók értékelését pedig piaci alapon kell elvégezni.
Az IFRS 5 előírásai szerint az eladásra tartott leányvállalatokat, eszközöket ezentúl külön soron kell majd bemutatni, ily módon a szabályalkotó reményei szerint elkülöníthetővé válnak a jövőbeli eredményre hatást gyakorló és hatást már jelentősen nem gyakorló tevékenységek.
A változásokból annyi már most is megállapítható, hogy a beszámolók hosszának növekedésével és a mélyebbre ható feltárással a jövőben a vállaltok jóval inkább rá lesznek kényszerítve külső szakértők igénybevételére. A számviteli szabályok változása azonban jó alkalmat teremthet majd arra is, hogy egy vállalt felmérje a számviteli rendszerében esetleg megbújó hibákat, s azokat kijavítva jelentősebb megrázkódtatás nélkül önkorrekciót hajtson végre.
Jelentősen változik még a biztosítók beszámolására vonatkozó IFRS 4-es előírás is, ám ez a BÉT-en jelenlévő cégek közül alig érint valakit.
