Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szorosan vett vállalati kötvények népszerűtlenségét egy-két keserű tapasztalat is okozhatja. Ilyen a nyolcvanas években kibocsátott fix kamatú lakossági kötvények későbbi elértéktelenedése az infláció emelkedése nyomán, illetve a kilencvenes években olyan csődök, mint a WVM Lízing Rt., a Reallízing-cégek (Realbank) vagy a Globex Holding esete. Részben az eleve alacsony kereslet miatt, részben a kibocsátók igényei következtében a kötvények egy részét - mint a jelzálogleveleket vagy egyes banki konstrukciókat - nyilvánvalóan eleve nem is kisbefektetőknek szánják, így tehát ördögi kör alakult ki. A kisbefektetőknek egyébként sok papírnál nem kedvez a hosszú, többéves futamidő vagy a kevéssé ismert BUBOR-hoz (bankközi forinthitel-kamatláb) kötött kamatozás.
A magánszemélyek ugyanakkor közvetve az ilyen kötvények nagy részének is tulajdonosai a dinamikusan növekvő befektetési alapokon, nyugdíjpénztárakon, biztosítókon keresztül. Egyre inkább érvényesül tehát az a tendencia, hogy a hozzá nem értő kisbefektetők nem annyira közvetlenül, mint inkább közvetve és kollektíven fektetnek be. Eme kényelem ára persze a vagyonkezelő pénzügyi csoportoknak fizetett sokféle díj és jutalék.
E. J.
