Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tavaly csak a befektetési jegyeknek és a kárpótlási jegyeknek volt kisebb forgalmuk a Budapesti Értéktőzsdén a vállalati kötvényeknél, s ez a tendencia a jelek szerint idén sem változik meg. Az ok minden szakember számára régen ismert, egyszerűen nincs működő vállalatikötvény-piac Magyarországon. A BÉT nemrég megtartott előadás-sorozatában maga is elismerte, hogy egy magyar sajátosságnak, a „túlbankosodásnak” köszönhetően a vállalatok csak elvétve használják a nyilvános kötvénykibocsátást mint forrásszerzési eszközt a banki hitelekkel szembeni alternatívaként.
A piac kihaltságát mutatja, hogy azon nagyvállalatok esetében is, amelyek valamilyen oknál fogva mégis felvállalják egy-egy kötvényprogram során a nyilvános megmérettetést, a kibocsátandó papírokat néhány nagy intézményi befektető lejegyzi, s meg is tartja portfóliójában.
Így a piac forgalma erről az oldalról sem élénkült meg az elmúlt években igazán, de a vállalatok komolyabb piaci megmérettetése is elmaradt.
Ebben a formában a kibocsátónak szinte mindegy, hogy banki hitelt vesz fel vagy kötvényt bocsát ki, a különbség csak a mérlegében jelentkezik.
Ezt jelzi, hogy például a BÉT-en jegyzett négyféle Mol-kötvény közül adataink szerint mindössze kettőre született kötés az utóbbi két évben, a másik kettő árfolyamára nincsenek historikus adatok. A Matáv kötvényei még a gyakrabban forgó papírok közé tartoznak, havonta egy-két üzletet kötnek rájuk a BÉT-en.
Az általunk megkérdezett piaci szereplők elmondása szerint egyébként az ilyen papírokra a tőzsdei ügyletkötés leginkább csak egy-egy tőzsdén kívül már lebeszélt ügylet „átkötése”, úgyhogy az ár végül nem is a virtuális parketten dől el.
Változó intenzitású forgalmat bonyolítanak - leginkább az árjegyzők üzleteinek köszönhetően - a banki, jellemzően változó kamatozású kötvényekkel. A CIB Classic nevű kötvényei (kétféle van belőlük), melyek kamatozása a 3 hónapos BUBOR-hoz van kötve, 99,5-101,5 százalék között forogtak eddig a BÉT-en. (A tőzsdei ügyleteket nettó árfolyamon tartják nyilván, tehát a legutóbbi kamatfizetés óta felhalmozott kamat nem jelenik meg az árfolyamban, csak az elszámolásnál). De a többi, BUBOR-hoz kötött banki papírról is elmondható, hogy a jegyzésük megmarad egy 100-150 bázispontos sávon belül, és csak elvétve üzletelnek velük. Árfolyam szempontjából változatosabb képet mutatnak - a változó piaci hozamszintek miatt - a fix kamatozású papírok, kötés azonban ezekre még ritkábban fordul elő, mint változó kamatozású társaikra.
Az alacsony forgalom és az intézményi befektetők túlsúlya miatt tehát a vállalati kötvénypiacon ugyan próbálkozhatnak ajánlatokkal kisebb magánbefektetők is, azonban kicsi az esély, hogy ténylegesen üzletet tudjanak kötni. A brókerek a vállalkozó szellemű befektetőt nemritkán a nagyobb forgalmat lebonyolító jelzáloglevelek felé irányítják, a Földhitel- és Jelzálogbank jelzálogleveleivel ugyanis néha-néha valós forgalom is zajlik a piacon. Ez nemcsak a sorozatok és a tulajdonosok sokszínűségének köszönhető, de az aukciók gyakoriságának is.
Ha a másodpiacitól eltérő hozam alakul ki egy-egy elsődleges jelzáloglevél-aukción, az már önmagában mozgást generál a másodlagos forgalomban. A kereskedés élénkségét a jelzáloglevelek esetében elvileg az is hivatott biztosítani, hogy nem egy, hanem rendszerint 6-7 cég is vállal árjegyzési kötelezettséget a sajátos instrumentumokra. Ugyanakkor ahogy arra egy, a kötvénypiacon járatos magánbefektető felhívta a figyelmet, az árjegyzők jobb esetben „lustaságból”, vagy „figyelmetlenségből” gyakran nem közölnek ajánlatokat, s így a piac likviditása erről az oldalról is korlátozott marad.
Lovas András
