Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Miért futott zátonyra a tavaly a sajtóban is alaposan - és talán túlságosan előre - beharangozott akció?
- Nem pénzügyes, hanem szakmai szemmel nézve kezdtem bele az akcióba, lehet, hogy túlságosan is naivan. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a magyar műanyagipar két legnagyobb vállalata - amely ráadásul a legtöbb területen nem is versenytársa, inkább kiegészítője egymásnak - együtt próbáljon felkészülni a nem is oly távoli uniós versenyre. Előbb a menedzsmentnek vetettem fel, majd - mivel a fogadókészség ismeretesen „mérsékelt” volt - úgy gondoltam, szerencsésebb, ha közvetlenül a tulajdonosokhoz fordulok. A menedzsment elutasító reakciója - bár egyes személyes motívumokat meg tudok magyarázni - összességében máig különös számomra.
- Hogy készítették elő a felvásárlási akciót?
- Akkor léptünk színre, amikor az első 5 százalék már megvolt, majd - a szabályok szerint - a 10 százalékos határ átlépését jelentettük be. Volt egy találkozó a nagytulajdonosokkal, ahol vázoltam elképzeléseimet a két cégcsoport közötti lehetséges együttműködésről, de - már csak az együttszavazási klauzula miatt is - nem lehetett szó konkrét együttműködésről. Az gondoltam, hogy egy szakmai befektető megjelenése az addigi árfolyamesés miatt aligha boldog nagybefektetők számára is jó hír lehet, de nem így történt. Ebben talán az akkori friss példák (a Zalakerámia, a Pick és a BorsodChem árfolyamszempontból negatív útja) is szerepet játszottak.
- Csalódott a sikertelenség miatt?
- Nem érzek csalódottságot. Nem vártam, hogy fél év alatt simán végigmenne egy ilyen akció, de a pénzügyi befektetők részéről nagyobb rokonszenvre, támogatásra számítottam. Lehet, hogy az áprilisi közgyűlésig még nem esett eleget ahhoz a kurzus, hogy ráébredjenek, változtatni kell a Pannonplast stratégiáján.
Azóta viszont további 30 százalékos áresés következett. Míg korábban a menedzsment beszámolóját százszázalékos arányban fogadták el, az áprilisi közgyűlésen a „másként gondolkodók” aránya már elérte a 30 százalékot, amelyből csak 10 százalékkal szavazott a Karsai Holding. Könnyen lehet, hogy a következő közgyűlésen tovább nő a változtatást akaró tulajdonosok súlya. Mi mindenesetre jelen leszünk.
- Pénzügyileg azonban máris tetemes veszteséget hozott az akció. Mekkora volt a Karsai Holding befektetése?
- A mintegy 430 ezer részvényért valamivel több mint egymilliárd forintot fizettünk, ami nagyjából 2500 forintos átlagárat jelent. A vételár mintegy felét hitelből finanszíroztuk, a kamatköltség pedig évi 70-80 millió forint lehet. A részvények egyötödét időközben eladtuk, a megmaradt 8 százalék viszont jó egyharmaddal kevesebbet ér, vagyis a veszteségünk meghaladja a 300 millió forintot.
- Ez mekkora része a cégcsoport eredményének?
- Remélem, idén is elérjük a tavalyi, mintegy 500 milliós eredményt, aminek nagyjából a felét kellene leírnunk akkor, ha év végén is ugyanitt lesz a Pannonplast árfolyama és még tartjuk a pakettünket. Az biztos, hogy ezen az árszinten nem kívánunk megválni a befektetésünktől, de a jövőben nem szakmai, hanem már pénzügyi befektetésnek tekintjük.
- Lát még esélyt a tavaly vázolt - a szándékok szerint egyértelműen a Karsai Holding által dominált - együttműködés elérésére?
- A magyar műanyagipar akkor lehet életképes az uniós csatlakozás után, ha a legdinamikusabb iparágak - az autóipar és az elektronikai ipar - számára nemcsak alkatrészeket gyárt, de a termékfejlesztést, az ehhez szükséges szerszámgyártást is minél nagyobb mértékben átveszi. A Karsai Holding és a Pannonplast együtt képes lenne egy iparági stratégiát megvalósítani. Külön-külön egyik cég sem lenne képes tőkét bevonni, ám a megálmodott integráció - 40-50 milliárdos árbevétellel, meghatározó piaci részesedéssel, világos jövőképpel - már befektetővonzó tényező lehetne. A jövő mindenesetre - mint a tengerentúli fejlemények is mutatják - nem a menedzsmenteken, hanem a tulajdonosok belátásán múlik.
Korányi G. Tamás-Madarász János
