Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mind jobban széthúzódik az áramszolgáltatók mezőnye, ez a tegnap gyorsjelentést közreadó három szolgáltató számain is meglátszik. A Démász 2002 első félévében 2,1, az Elmű 3,9 százalékkal több áramot adott el, mint tavaly. Elsősorban a lakossági fogyasztás emelkedett, amelyben a júniusi kánikula, illetve a szobai klímák mind erőteljesebb terjedése játszik szerepet. (Ha nem is olyan robbanásszerű, mint a mobiltelefonoké volt néhány éve, de a légkondicionálók elterjedése is igen gyorsnak tűnik, holott az elemzők két-három éve még csak nem is számoltak a lakossági fogyasztás erőteljes növekedésével.) Az Émász viszont - az ipari áramfelhasználók visszaesése miatt - 5,6 százalékkal kevesebb áramot értékesített. Idén 4,5 százalékkal emelkedett a villamos energia hatósági eladási ára, emiatt a Démász 6,7, az Elmű 5,1, az Émász 1,5 százalékkal növelni tudta árbevételét. A cégek - illetve a fogyasztói csoportok - közötti eltéréseket tovább árnyalja a hálózati veszteség eltérő alakulása. A Démász tavalyhoz képest 11,43-ról 10,86, az Elmű - meglehetősen agresszív kampánnyal - 13,8-ról 12,6 százalékra tudta leszorítani az áramlopások okozta veszteségeket.
A három cég eredménytermelő képessége markánsan különbözik (ez persze az árfolyamokban is tetten érhető). A Démász árbevételének 8,5, az Elműnél 7,5 százaléka az üzemi eredmény, szemben az Émász 2,2 százalékos hasonló mutatójával.
Utóbbi még így is komoly előrelépés, hiszen az észak-magyarországi szolgáltató tavaly még üzemi szinten is veszteséget termelt. Az áramcégek majdnem teljes nyereségüket kifizették osztalékként az utóbbi három évben, így nem meglepő, hogy viszonylag nagyobb hitelállományuk van. Ez a leginkább eladósodott Émásznál a 6,7 milliárdot is eléri. Arányaiban nem sokkal kisebb az Elmű 16 milliárdos hitelállománya, viszont a Démász - bár egy év alatt itt is duplázódott az állomány - 3 milliárd alatti hitelei csak a saját tőke 7 százalékára rúgnak. (Az osztalékfizetés miatt mindig félévkor a legmagasabb a hitelállomány.) A pénzügyi eredmény ennek megfelelően rendre negatív, ám az Émász meglepő módon 94 milliós többletet mutat ki ezen a soron. A magyarázat a saját érdekeltségektől az első félévben elvont 340 milliós osztalékban rejlik, de a jelentésből nem derül ki, hogy a Synergy Kft., a BorsodChem Erőmű Kft. és a TVK Erőmű Kft. közül melyik volt a nagy kifizető.
Az adózás után (egyik cégnek sincs kedvezménye) az Elmű 5,545 milliárd forintos nettó eredménye 93, a Démász 2,075 milliárdja 37 százalékkal haladja meg a tavalyi első félév teljesítményét. Az Émász a tavalyi 510 milliós veszteségét 860 milliós pluszba fordította. A három szolgáltató 2001 első félévében - az akkori, alacsony áramárak miatt - 3,8 milliárdos, a másodikban 6,9 milliárdos együttes profitot ért el. Az idei 8,4 milliárd előrevetíti, hogy a 2002-es éves teljesítmény akár még az eddigi rekordnak számító 2000-es 17 milliárdot is túlszárnyalhatja. Mivel a cégek tulajdonosainak osztalékpolitikája nem változott (sőt, a Démász vezetői tegnapi sajtótájékoztatójukon külön kiemelték, hogy az osztalék reálértékét mindenképpen szeretnék megőrizni), a számok alapján kikalkulálható, hogy az Elmű a tavalyi 1030 forint után akár 1300-1400, a Démász - ahol a fizetés alapjául szolgáló magyar mérleg szerinti eredmény többek között a saját részvényeken elért árfolyamnyereség miatt is magasabb az IAS szerintinél - 1100-1150, a befektetők és elemzők által jobbára mostohagyerekként kezelt Émász 130 forint után 350-400 forintos osztalékot is fizethet. A két „felsőházba” tartozó áramszolgáltató, a Démász és az Elmű (a korábbi trió harmadik tagja, az Édász a kifizetésig még el sem jutott vételi ajánlata miatt jórészt eltűnt a piacról) a 9500-1000 forint közötti ársávban 12-14 százalékos osztalékhozamot, az 5100-5300 forint között stagnáló Émász 7-8 százalékot ígér.
Az árfolyamok tükrözik a piac logikáját. A legmagasabb osztalékkal kecsegtető Elmű szinte egyáltalán nem likvid - a tegnapi gyorsjelentés hírére 6 százalékkal emelkedett az árfolyam, mindössze 12 darabos forgalom mellett! -, a Démásznál viszont az alacsonyabb hozamot bőven kompenzálja, hogy van papír, sőt még határidős ügyletet is lehet kötni rá. Az Émász alacsonyabb hozama (másképpen: teljesítményéhez képest magasabb árfolyama) abból fakad, hogy a spekulánsok egy részében még mindig él a remény: a távoli jövőben az RWE egyszer talán csak összevonja jogilag is a két magyarországi befektetését. A tényleges tevékenység már amúgy is központosítva zajlik, jórészt az Elmű bázisán és ekkor számíthat, hogy az Émász saját tőkéje is meghaladja a részvények névértékét. Ebben az esetben nemigen lehet kikerülni az egyesülést el nem fogadó részvényesek sajáttőke-értéken való kifizetését, ami mintegy 6 milliárd forintjába kerülne a cégnek. Kérdés, hogy egy ilyen lépés hogyan hatna az Elműre, ahol ugyan a 11 ezres sajáttőke-érték nem tér el nagyon a tőzsdei árfolyamtól (az idei nyereséget egyik cégnél sem számoltuk, mivel azt osztalékban alighanem kifizetik), ám az egyesülés után a közös cég osztalékfizető képessége nyilván elmaradna a korábbi Elműétől. Így lehet, hogy az itt 7 százalékot birtokló kistulajdonosok (a 10 százalékkal rendelkező Fővárosi Önkormányzatnak nyilván más szempontjai is vannak) jó része is az eladás mellett döntene. Ha viszont az egyesülés 10 milliárdos kifizetéssel fenyegetné az RWE-t, már korántsem biztos, hogy a gazdaságossági szempontokat amúgy rendre szem előtt tartó német cég ezt a megoldást választaná.
Korányi G. Tamás
