Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A legújabb bessz-hullám - amelynek igazi kiterjedését persze még nem lehet látni - azért érinti különösen kellemetlenül a magyar részvényeket, mert a nyertes - pontosabban kevésbé vesztes - oldalon jószerével nem maradt papír. Míg a 2000. márciusi IT-csúcs utáni kiábrándulás a világban alapvetően a technológiai papírokat érintette (amelyek a BÉT-en csak mutatóba fordulnak elő), az utóbbi fél évben a távközlési szektort tizedelő járvány már jócskán leverte a Matáv kurzusát. Mivel a BÉT részvényeinek túlnyomó része a hagyományos szektorokhoz kötődik, így nem meglepő, hogy januártól április végéig 22 százalékkal tudott erősödni a tőzsdeindex.
A gyógyszeripar az utóbbi hónapokban a világ tőzsdéinek „beteg emberévé” vált, ez - párosulva a privatizációs pletykákkal - húsz százalékkal nyomta lejjebb a négy megmaradt blue chip egyik legstabilabbikának számító Richtert. Az OTP áresésében - a bankpapírok iránti általános bizalomcsökkenésen túl - szerepet játszik, hogy a befektetők talán túlzottan is nagyravágyónak tartják az OTP növekedési stratégiáját, az „egyszerre lenyeljük az egész térséget” jelszó csak addig volt vonzó, amíg a piacokon optimizmus uralkodott. A legjelentősebb bankpapír az április végi csúcsról még így is kevesebbet esett, mint a BUX.
A New Yorkból érkező járvány legelső áldozata értelemszerűen a Matáv, ezt jelzi a tegnapi, 800 forintot alulmúló árszintje. A magyar távközlési cég kapitalizációja az 1997-es privatizáció idején 3,8 milliárd dollár volt, ma - 2,5 millió új mobil-előfizető után - mindössze 3,2 milliárd. A Mol árfolyama az utóbbi napok fejleményei ellenére is lefelé indult, holott a részleges gázárrendezés mintegy 1,5 milliárddal, a tartósan alacsony dollárárfolyam miatt kisebb gáz- és olajszámla éves szinten - elemzői becslések szerint - 15-20 milliárd forinttal csökkenthetik a költségeket. Más körülmények között minderre kedvezően reagálna a piac, most ez elmaradt.
A külpiacokon ilyen időben a közmű-részvények számítanak menedékrészvényeknek, ez jól látható az áram- és vízműcégek részvényalakulásán. Nálunk viszont a Démászon kívül nincs valóban értékelhető likviditású közműrészvény a parketten - a napi néhány milliós forgalmú Émászt és Elműt, valamint az alvópapírnak számító Titászt, Dédászt és a kivezetés előtt álló Édászt aligha érdemes ide számítani. A Démász az utóbbi hetek kisebb árkorrekciója után (azok adtak el, akik az osztalékért vásároltak május elején) meglehetősen stabilan állta a vihart, a 9850 forintos árszint ismét 10 százalékot meghaladó osztalékhozammal kecsegtet.
A magyar piac fő problémája, hogy bessz idején nincs mibe átszállniuk a blue chipekből a
befektetőknek, ezért inkább máshová viszik a pénzüket. Így könnyen megjósolható, hogy a június 30-ára szóló - az MNB által augusztus közepe után közzétenni tervezett - tulajdonosi statisztika a külföldi tulajdonban lévő részvénymennyiség csökkenéséről fog beszámolni az utóbbi kilenc hónap emelkedő trendje után. Ha ez a magyar befektetők fokozott aktivitásával járna együtt, még örülni is lehetne neki, erről azonban nincs szó. A jelek szerint aki tud, gyorsan kiszáll, aki viszont a bessz idején „beleragad” a papírjaiba, nagy eséllyel a vesztes oldalt erősíti.
Korányi G. Tamás
