Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A jól ismert árszabályozási vita miatt a 2001-es év egyetlen áramszolgáltató számára sem nevezhető sikeresnek. Különbséget annyiban lehet tenni, hogy melyik cég viselte jobban a megpróbáltatásokat. Az áramár-korrekció előtti állapotokat mutató féléves számokból egyértelműen kiderül, hogy az egyetlen A kategóriás szolgáltató, a Démász helyzete kifejezetten kedvezőnek nevezhető szektortársaihoz képest. Szórt fogyasztói struktúrája következtében az alföldi áramszolgáltatónál a legmagasabb a lakosság részaránya az értékesítésen belül, az ipari fogyasztók a többi szolgáltatóhoz képest kisebb szeletet képviselnek. A szegedi cég bruttó fedezete mindössze 3 százalékkal csökkent az első fél évben, üzemi eredménye viszont 46 százalékkal mérséklődött. A csökkenés mindenekelőtt az amortizáció 50 százalékos megugrásának tudható be. A kulcs változtatására azért volt szükség, mert a társaság szektortársaihoz képest alacsony amortizációs kulccsal dolgozott tavalyig, a törvényben előírt hálózatfejlesztésnek pedig csak magasabb amortizációval lehetett megfelelni - mondta lapunk kérdésére Lehóczki Gábor pénzügyi igazgató. A társaság tervei szerint a korábbiakhoz képest fokozzák a hálózati beruházásokat, az 1999-es 1,9 milliárd forinttal szemben 2002-ben már 5 milliárd feletti összeget fordítanak ilyen célra. Ennek legolcsóbb forrása értelemszerűen az amortizáció, ám nem elképzelhetetlen, hogy hitelfelvételre is sor kerül. Az áramszolgáltatók fő tulajdonosainak vesszőparipája, a hálózati veszteség továbbra sem nevezhető alacsonynak, bár a tendencia kedvező, a vezetés reményei szerint az év végére sikerül 11 százalék alá csökkenteni a mutatót.
Az energiapiac 2003-as nyitása is mérsékelten érinti a Démászt: bár biztosra veszik, hogy lesznek olyan nagy cégek, amelyeket elvesztenek a szabad szolgáltatóváltással - hangsúlyozta Nábráczky Péter stratégiai igazgató -, ám azt is, hogy lesznek olyanok is, amelyeket meg tudnak szerezni. Jelzés értékű, hogy a társaság középtávú áramértékesítési terve növekedéssel számol. A piacnyitás előnyeivel, attól függően, hogy az 30 százalékos (9 GWh feletti éves fogyasztás), illetve 35 százalékos (6,5 GWh feletti éves fogyasztás) lesz, 14-15 vagy 25-30 nagy ügyfele élhet a Démásznak. A társaság úgy véli, hogy ezek megtartása - bár a rajtuk elérhető árrés sokszor igencsak mérsékelt - presztízsokokból fontos, emellett ha egyszer elpártolnak, már nehezebb őket visszacsábítani. A Démász - a többi szolgáltatóhoz hasonlóan - a nagyfogyasztók megtartását komplex energetikai szolgáltatással tervezi, amelynek célja az ügyfél energiaszámlájának csökkentése.
A jelek szerint tehát a befektetők számára a közelgő piacnyitás távolról sem jelent akkora kockázatot, mint az állami árszabályozás, amelynek kockázatát viszont kiadós diszkonttal érvényesítik elemzők a papír értékelésekor. A cég papírjának megítélése szempontjából döntő, hogy a második félévben - az áramár-korrekció után - mennyire sikerül javítani a gazdálkodási számokat, sikerül-e megfelelni az elemzők 3,7 milliárdos - 1000 forint körüli EPS - eredményvárakozásának. (A társaság az eredmény 90 százalékát hagyományosan osztalékként fizeti ki.) Az utóbbi időben nyomott áron forgó Démász-részvény (értékének csaknem felét vesztette el az idén) megítélése szempontjából nem semleges az sem, hogy a fő tulajdonos Electricité de France International (EdFI) tervezi-e a mintegy 40 százalékos közkézhányad felvásárlását, avagy az egyetlen A kategóriás áramszolgáltató hosszabb távon is a tőzsdén marad.
A nyomott tőzsdei értékelést nemcsak az jelzi, hogy a mintegy 37 milliárdos saját tőkével rendelkező céget a piac jelenleg 27 milliárdra értékeli, hanem az is, hogy a villamosipari tröszt 10 évvel ezelőtti átalakulásakor a szegedi cég vagyonát mintegy 40 milliárd forintban határozták meg, s a 25-30 év élettartamú eszközöket azóta sem értékelték fel, pedig időközben 429 százalék volt a fogyasztói árindex.
Tallósy István
