Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az új épt. előírásainak megfelelő tulajdonosi bejelentés a Skála esetében is hozott újdonságot, kiderült ugyanis, hogy eddig titokban tartott befektető, az SCTE Első Ingatlanfejlesztő és Ingatlanhasznosító Kft. rendelkezik a Skála Coop Rt. részvényeinek 24,36 százalékával, amelyet az összetett Skála-tranzakció részeként a Tengelmanntól vásárolt meg. A cégadatok szerint a 3 millió forint minimális alaptőkével rendelkező társaság egyedüli tulajdonosa a bécsi Raiffeisen Leasing International GmbH, a cég vezetői, illetve alkalmazottai javarészt egyben a budapesti Raiffeisen Lízing Rt. alkalmazottai, a cég székhelye is a bankcsoport központja. Mint Verő György, az SCTE munkatársa, a Raiffeisen Lízing Rt. ügyvezető igazgatója lapunk kérdésére elmondta, az SCTE speciális pénzügyi tranzakciókat bonyolít le a bankcsoport részére.
Az SCTE Kft. szerepe alighanem hasonlít ahhoz, amit a TVK-felvásárlás idején a Deutsche Bank érdekeltségéhez tartozó Matura GmbH játszott. A konstrukcióban a felvásárlandó cég részvénypakettje egy erre kijelölt - a bankhoz közel álló - céghez kerül, a pénzintézet finanszírozást nyújt a felvásárló társaságnak, miközben a részvénytulajdonossá vált köztes cég együttműködik a felvásárlóval. A hitel fedezetét pedig - teljes egészében vagy részben - éppen a felvásárlandó társaság részvénycsomagja adja. A Capital-hátterű Callum és az SCTE együttműködésének tényét maga a Callum jelentette be, akkor még konkrét társaság megnevezése nélkül (NAPI Gazdaság, 2001. július 14., 7-8. oldal). Mint ismert, a Skála Coop Rt. felvásárlását a Raiffeisen Bank finanszírozza, s a Callum nyilvános vételi ajánlatát a Raiffeisen Értékpapír Rt. bonyolította.
A konstrukció vélhetőleg itt is a régi értékpapírtörvény előírásainak megkerülésére szolgált, hiszen a Callum 32,99 százalékos és az SCTE 24,36 százalékos pakettje együttesen 50 százalék feletti befolyást biztosít a Callumnak, ajánlattételi kötelezettség nélkül. (Ma már az igazgatóság többségét is a Callum képviselői adják.)
Csakhogy a Callum korábban megtett nyilvános vételi ajánlata a görög befektetők ellenajánlata nyomán időközben hatályát vesztette (NAPI Gazdaság, 2001. szeptember 6., 11-12. oldal), és sikeres nyilvános vételi ajánlat nélkül egyetlen részvényes sem gyakorolhatja a szavazati jogok több mint 32,99 százalékát. Az új értékpapírtörvény ilyen irányú előírásai igencsak megszigorodtak, a szavazási együttműködést a felügyelet keményen szankcionálhatja, és mint Gulácsy Ferenc, a PSZÁF szóvivője lapunknak elmondta, a felügyelet szakemberei meg is vizsgálnak minden együttműködési megállapodást.
Kérdés továbbá, hogy milyen egyéb kapcsolat van a Callum és az SCTE között; bár ilyesmi nem volt bejelentve, alighanem opciós szerződés biztosítja az exitet a bank számára. Érdekes körülmény az is, hogy a 24 százalékos Skála-pakett adásvételének dátuma a bejelentés szerint 2001. június 21., a július 28-i hatalomváltó közgyűlésen azonban még a Tengelmann szavazott ezzel a pakettel. Egyelőre mindenesetre annyi látszik, hogy az amúgy is meglehetősen szövevényes Skála-felvásárlás során a Callum - bár az igazgatóságot kontrollálja - még messze van a sikertől, hiszen a görög befektető ellenajánlatának lejárta előtt az igazgatóság nem hozhat jelentősebb döntést.
Tallósy István
