Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bennfenteseken, a tőzsdetanácson kívülieket, befektetőket, brókereket ugyan váratlanul érte Dunavölgyi lemondásának híre, de a tőzsde helyzetét ismerve meglepetésről aligha lehet beszélni. Bár az igazgatónő határozottan cáfolta, hogy döntésében szerepet játszott volna a tőzsdei árfolyamok mélyrepülése, a forgalom drámai visszaesése, a kibocsátók és a külföldi nagy-, valamint hazai kisbefektetők elfordulása a parkettől, vagy éppen a miniszterelnök közelmúltbeli, meglehetősen lekicsinylő megjegyzése (amelyben a tőzsdét a magyar gazdaság jelentéktelen intézményének nevezte), e tényezőktől aligha lehet elvonatkoztatni.
Hiába sikerült a tőzsdének kétmilliárdos költségvetéssel korszerűsítenie kereskedési rendszerét, ha a drága többletkapacitások nincsenek kihasználva. Hiába sikerült nemzetközi elismertségét emelnie, ha a külföldi befektetők sem Londonban, sem Budapesten nem vásárolják a régi lelkesedéssel a fogyatkozó számú magyar blue chipeket. A legnagyobb kudarcot alighanem a kormányzati téren könyvelheti el az intézmény - és persze vele együtt az egész magyar tőkepiac -, mivel a rendszerváltás utáni időszak harmadik kormánya minden korábbinál kisebb jelentőséget tulajdonít a tőzsdének. Ahogy egy külföldi szakértő megfogalmazta: hogyan vegyenek komolyan egy tőzsdét az óceánon túl, ha még a saját kormánya sem veszi komolyan. Ezt nem csak az ominózus miniszterelnöki megjegyzés illusztrálja, sokkal inkább a tőkeszámla adókedvezményének sok többletbevételt ugyan nem hozó, de a hazai befektetőket passzív rezisztenciába kergető módosítása.
Lemondásra tehát volt ok bőven, csak éppen az a kérdés, hogy a BÉT új vezetője képes lesz-e hozzájárulni a negatív folyamatok visszafordításához, vagy pedig a tizenegy éve indult magyar tőzsde hajója kormányozhatatlanul fog hányódni a pillanatnyi politikai érdekek és napi fiskális megfontolások örvényében.
Korányi G. Tamás
