Sokasodnak a kérdőjelek a Matáv Westel-opciója körül (NAPI Gazdaság, 2001. március 8., 11-12. oldal), a jelek szerint mintha nemcsak az elemzők nem tudnák egyértelműen eldönteni, hogy mi lenne a Matáv szempontjából a legjobb megoldás, de talán maga a távközlési cég vezetése sem. A helyzetet bonyolítja, hogy az opciós szerződés túloldalán ülő fél saját konszolidált eredményének növelésében érdekelt leginkább.
Mint ismeretes, 1999 őszén kötött a Matáv és az akkor még csak 30, azóta 60 százalékos tulajdonosa, a Deutsche Telekom opciós szerződést az 51 százalékban Matáv-tulajdonú Westel 49 százalékos pakettjének megvételéről. A vételárat 885 millió dollárban határozták meg, amely 2000 elején a mobiltelefónia euforikus megítélése idején extrémen olcsónak tűnt, azóta azonban az elemzők hajlanak arra, hogy az árazás már inkább kiegyenlített. A Westel Rt. tavaly 153 milliárd forintos árbevétel mellett (ez a Matáv konszolidált árbevételének 34,4 százaléka) 53 milliárd forintos EBITDA-t és 37,8 milliárdos adózás előtti eredményt produkált. (Utóbbi a Matáv konszolidált, adó és kisebbségi rész levonása előtti, 94,1 milliárdos eredményének mintegy 40 százaléka.)
A Westel Rt. 1993-as alapításától külföldi tulajdonosa miatt tíz éven át társasági adókedvezményt élvez, ez az első öt évben 100, 1998 óta 60 százalék, tehát jelenleg 7,2 százalékos az adóterhelése. Ha viszont a Westelben megszűnik a minimum 30 százalékos külföldi tulajdoni hányad, normál adót kell fizetnie. Az adókedvezmény tavaly csaknem 3,9 milliárd forinttal csökkentette az adót, idén várhatóan a 4,3 milliárdot, jövőre a 4,7 milliárdot is meghaladja ez az összeg.
Ha a Matáv 19 százalékot hív le az opcióból, látszólag a kecske (vagyis több, az opciót alulárazottnak vélő elemző) is jóllakik, és a káposzta (vagyis a két év alatt több mint 9 milliárd forintra rúgó adókedvezmény) is megmarad. Ennek azonban az a feltétele, hogy módosítsák a szerződést, olyan módon, hogy a futamidő másfél-két éves meghosszabbítására, illetve a részbeni opciólehívásra is lehetőséget adjon. (Ezt az alternatívát említette Straub Elek a Reutersnak.) A más esetben alighanem késhegyig menő alkufolyamatot bizonyára enyhíti, hogy a tárgyalópartner saját eredményébe konszolidálja a Matávét.
A 19 százalékos lehívás azonban nem biztos, hogy annyira előnyös a Matávnak, mint amennyire első pillanatban tűnik. Ha az opciós ár nem változik, a 19 százalékért 342 millió dollárt kellene idén kifizetnie, valamivel többet, mint januárban a MakTel ellenőrző pakettjéért. (Hogy utóbbi az albán-macedón konfliktus fényében milyen kockázati prémiummal szerepel az elemzők értékbecsléseiben, most ne firtassuk.) A tavalyinál 10 százalékkal magasabb Westel-eredményt feltételezve a Matáv 2001-es mérlegében 7,5 milliárd forintos nettó eredménytöbblet szerepelhet. Ez kevesebb, mint amit a MakTeltől az akvizíció pillanatában idénre vártak az elemzők, és kérdés, hogy ellensúlyozza-e a csaknem 100 milliárd forintos vételár forrásköltségét.
A kérdés lebegtetése - ezt jelentené az opció határidejének Straub által említett másfél-két éves hosszabbítása - ugyanakkor nagyobb játékteret biztosítana mind a Matáv, mind a Deutsche Telekom számára, noha kétségtelen, hogy az adókedvezmény lejártával a Westelből származó cash flow kevésbé lenne vonzó. Két év múlva a magyar mobilpiac már szinte bizonyosan érett fázisába lépne, így a tranzakció elveszítené a magas növekedés báját, ugyanakkor a Matáv túlzott eladósításával kapcsolatos elemzői aggodalmak is veszítenének súlyukból. A Westel-lehívásról szóló végső döntés azonban vélhetően nem Budapesten, hanem Frankfurtban születik majd meg.
Korányi G. Tamás
