Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Beszélgetés Nagy Istvánnal, Újpest szociális ügyekért felelős alpolgármesterével, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának tagjával.
jpest mindig is munkáskerület volt, a XIX–XX. század fordulóján a Monarchia egyik legnagyobb könnyűipari központja, „magyar Birmingham”, ahogy dédapáink hívták. Híres volt textil- és bőriparáról, de a vegyipar, a gyógyszergyártás és a faipar is adott munkát az itt élőknek. A szocialista iparfejlesztés továbbra is a könnyűipar fejlesztését osztotta – már Nagybudapest részeként – a negyedik kerületre: Újpesti Cérnagyár, Pamutnyomó Ipari Vállalat, Tungsram, Chinoin. 1990 után ezek a vállalatok szép lassan csődbe mentek, átalakultak, új tulajdonosok kezébe kerültek, akik jogelődjeik számtalan szociális intézményét számolták fel. Ezt az űrt kellett egyik pillanatról a másikra betöltenie az újonnan alakult helyi önkormányzatnak.
– Milyen eszközei voltak erre a helyhatóságnak?
– Gyakorlatilag csak a helyi önkormányzat költségvetési forrásai és egy nem túl jelentős nagyságú, de felújításra szoruló ingatlanvagyon. A helyzet drámaiságát mutatja, hogy volt olyan esztendő, amikor már júniusra leapadt az egész évre szánt költségvetési előirányzat. Hiszen a probléma is többrétű volt, egyrészt a kieső munkásszállói kapacitásokat kellett pótolni, másrészt az egyre nagyobb munkanélküliséget kellett kezelhető szintre csökkenteni.
– A közhasznú foglalkoztatás az önkormányzatok által széles körben használt, munkanélküliséget csökkentő eszköz. Mennyiben tér el a szokásostól az újpesti példa?
– Egyrészt abban, hogy mi igyekeztünk azokra a társadalmi csoportokra koncentrálni, amelyeknek vagy korukból vagy képzettségükből fakadóan gyakorlatilag nincs esélyük a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Másrészt olyan típusú munkát végeztetünk velük, amely minden újpesti polgár számára látható és hasznosságáról közmegegyezés alakult ki. Ilyen például nyári időszakban a parlagfűirtás vagy az egész évben végzett közterületi takarítás, naponta 80-100 köbméter szemetet gyűjtenek össze. Ezen felül talán a legfontosabb az, hogy tartjuk a lelket az emberekben. Szociális gondozóink tapasztalatai szerint a rendszeres munka nem csupán a megélhetést segíti, hanem egy mentális állapotot is létrehoz, nem hagyja el magát az ember, kialakul benne a tartás.
– Hány közcélú munkást tud foglalkoztatni az önkormányzat?
– A közcélú foglalkoztatás állami támogatása 2001-ben indult, akkor 52 személyt láttunk el munkával, 2002-ben pedig már több mint 100 főt. Sajnos 2004-től az állam lassan kivonult a támogatásból és az önkormányzat erőforrásai nem tudták ezt ugyanolyan mértékben pótolni, így 2005-re visszaesett a foglalkoztatottak száma a 2001-es szintre. Ez azért szomorú, mert a munkanélküliség további növekedése várható, viszont az enyhítésére rendelkezésre álló eszközeink így egyre kisebbek. Forráshiány miatt naponta el kell utasítanunk néhány közhasznú munka után érdeklődő állásnélkülit.
– Az olcsó lakhatás biztosítása és az első lakáshoz jutás támogatása minden önkormányzat elemi érdeke. Újpest hogyan tudta pótolni a megszűnő munkásszállók kieső kapacitását?
– Egy jó ideig sehogy, majd 2002-re átadtunk a Széchenyi terv keretében épült lakások közül közel 250-et. Ezek egy részének lakbére erősen nyomott, szociális alapú, egy részük költségalapú és természetesen vannak licitálással elkelő, piaci lakbérű lakások is. A fiatal családosok számára pedig egy volt munkásszálló átalakításával létrehoztunk egy 50 lakásos garzonházat, a fecskeházat. Minden fiatal, aki vállalja az előtakarékosságot, öt évig veheti igénybe a 30 négyzetméteres garzon nyújtotta előnyöket és csak a közüzemi költségeket kell állnia, amelyek a beépített napkollektoroknak köszönhetően a nyári időszakban kifejezetten alacsonyak.
