Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A különleges eljárással készült borok közül mindig is kimagaslott a tokaji aszú, amelyről a világ minden táján tudják, hogy Magyarország egyik védjegyének számít. A márka a legmagasabban jegyzett francia, portugál és spanyol termékek között foglal helyet. A legenda szerint aszút először Szepsi László Máté prédikátor készített 1650-ben. A törökök támadásától tartva a szokásosnál tovább, november elejéig érlelte a fürtökön a szőlőt, és a szüretet csak november 10-én kezdte el. Az Oremus dűlő szőlője addigra megtöppedt és a termés nagyobbik része aszúsodni kezdett. Hogy a termés ne menjen pocsékba, a barnára aszalódott szemeket leválogatta és külön préselte le a telt szemű és a fonnyadt szőlőt, majd a kettő elegyítéséből állt neki a borkészítéshez. A nedű az akkori fejedelem asztalára került és szinte azonnal komoly hírnevet vívott ki magának.
A legenda jól hangzik, ám az aszúkészítés fortélya nem valószínű, hogy a véletlen műve. Tokajon már a 17. század előtt is intenzív borkészítés folyt, és a borászok már akkor is szerettek kísérletezni a minél tökéletesebb és különlegesebb nedű érdekében. A feljegyzések szerint nagyjából 1500 körül beszélhetünk az első aszúkról, amelyet a Hegyalja-vidéken termeltek. Az első aszút említő feljegyzés vitéz Garay János nevéhez fűződik, aki pincéjében már komoly aszúkészletet halmozott fel. Maga az aszúbor név szerinti említése pedig Szikszay Fabricius Balázs 1590-ben megjelent, de 1576 előtt sok éven keresztül íródott nómenklatúrájából származik, ahol a következőképp említették a bort: Vinum passum asszu szeőleő bor.
Az ital tehát nem véletlenül vívta ki a királyok bora címet, hiszen a Tokaj-Hegyalján készült különlegesség rendszeresen került az uralkodók asztalára. Az idő előrehaladtával a bor mindinkább ismertté vált Európában, pedig akkoriban még nem létezett (?) modern marketingtudomány. A bort rímekbe foglalta többek között Jean-Baptiste Rousseau, Pablo Neruda és Eötvös József. Goethe a Faustban szentel neki több jelenetet, ahogyan Ibsen a Vadkacsában. August Bürger pedig alighanem néhány pohár tokaji után Münchhausen vidám kalandjaiba keveri bele a nedűt.
Az aszú különlegességét a fajták mellett az igen ritka talaj-összetételű termőterület adja. Ehhez párosul a Tisza és a Bodrog által meghatározott mikroklíma. A kellően párás légkörben a botrytis cinerea, vagyis a nemespenész jól szaporodik, ám a kevésbé csapadékos, már-már száraznak nevezhető ősz miatt a penészgombák nem kezdik ki a szemeket, csak finoman átszövik azokat, elősegítve ezzel a késői szüretelésű szőlő aszúsodását. A botrytis-borok egyébként nem csak Tokajról ismertek, a világ északi és déli fekvésű szőlővidékein is kedvelt fajták. Az északi részeken termelt szőlőből készült borokra a hűvösebb klímán megőrzött magas savtartalom és a tömény cukortartalom, míg a déli részen termett szőlőre a kiegyensúlyozott hőmérséklet hatására az édesség és a sav harmóniája jellemző. Az itt termelt borok bársonyosabbak, gyümölcsösebbek, mivel a csapadékos ősz miatt nem lehet a szüretet a végtelenségig kitolni. Tokaj fekvése azonban rendkívül egyedi. Az északi szőlőterületeknél melegebb a klímája, így a botrytis megjelenésekor a szőlőszemek érettebbek – ez a bor savösszetételénél jelent előnyt; a szárazság ugyanakkor megakadályozza a további penészesedést, így egyedülálló módon a tokaji fürtökből kézzel, könnyedén kiszedhetők a töppedt szemek.
Tokajon hatféle szőlőt termelnek. A furmint eredete bizonytalan, valószínűleg bennszülött hegyaljai fajta. Elsősorban a Kárpát-medencében alkot fajtacsoportot (piros, változó és fehér furmint), amelyből Hegyalján a fehér furmint klónjai fordulnak elő. Kilenc változata ismert, többségük azonban kiszorult az ültetvényekből. A hárslevelű régi hegyaljai fajta. Hajtása felfelé törő, levele kerekded, csipkés szélű. Fürtje jellegzetesen hosszú, laza, vége olykor fecskefarkszerűen elágazik. A sárga muskotály a leírásokban a legkorábban említett fajták egyike. Középerős növekedésű, hajtásai elfekvőek. Termése jellegzetes íz- és illatjegyekkel rendelkezik, savai jól beérten is szépek maradnak. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott szélű. A zéta, más néven oremus a bouvier és a furmint keresztezésével, 1951-ben született meg. Középerős növekedésű, középvastag vesszőket nevel. Levele a furmintéhoz hasonlít, de annál karéjosabb, fűrészes szélű. A kövérszőlő fehérszőlő néven Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb fajtája volt, de a filoxéravészt követően szinte teljesen kiszorult a termesztésből. Mindössze néhány éve, 1998-ban szerzett állami minősítést. A gohért Szikszay is említi, tehát a XVI. században már bizonyíthatóan termesztették. Korai érésű, magyar eredetű fajta. Tőkéje középerős növekedésű, levele tagolatlan vagy karéjos, fűrészes-csipkés szélű.
