- A válság kitörése óta a kis- és középvállalkozások (kkv-k) egyre szorultabb helyzetbe kerültek. Mit tapasztalnak ezen a téren, illetve melyek az ágazati sajátosságok?
- A kkv-k pénzügyi helyzete fokozatosan romlott a válság kezdete óta, és a szektor még nem érte el a gödör alját. Ez természetesen kicsit sem serkenti a bankok finanszírozási hajlandóságát, jóllehet valamiféle nyitás már érzékelhető. Hátráltatóan hat, hogy ez a céges kör nem dicsekedhet jelentős tőkefelhalmozással, ezért előfordul, hogy nem felelnek meg a banki források igénybevételéhez szükséges feltételeknek. A pénzintézetek ma többnyire forintalapon helyezik ki a forrásokat, ebből fakadóan a vállalkozás magasabb terhekkel szembesül, mint ha devizafinanszírozást választana. A cégeknél az is érezhető, hogy a vevők és szállítók közötti bizalom még nem állt helyre. Ez sűrűn vezet a vállalkozáson belül a készpénzforgalom arányának növekedéséhez, ami automatikusan apasztja a bankszámlaforgalmat. Akár az is előfordulhat, hogy a cég vígan prosperál, miközben a bank épp ennek ellenkezőjét látja a számlamozgásokból. A válság kitörése óta a kkv-k árbevétele átlagosan 25-30 százalékkal csökkent. Ha ehhez hozzávesszük a készpénzes fizetések arányának növekedését, a két tényező együttesen már csökkenti a finanszírozhatóságot.
- Azért talán még korai lenne temetni a teljes kkv-szektort...
- Arányaiban lényegesen kisebb azon cégek csoportja, amelyek már nem tudtak rentábilisak maradni, ezért felhagytak a vállalkozással. Az ugyanakkor megfigyelhető, hogy a piaci árverseny élesedése az idáig biztos hátterű vállalkozásokat is eljuttatja odáig, hogy egymást hajszolják egyre nehezebb pénzügyi helyzetbe. Általánosan jellemző, hogy a kkv-k kivárnak, nagy várakozásokat fűznek az új, államilag támogatott, hitelgarancia hátterű termékekhez és kamattámogatott forinthitelekhez. Látni kell, hogy a forinthiteleknél nőtt az adósságszolgálat, a hitelgaranciát igénybe vevők közül pedig sokan sodródtak nehéz helyzetbe, mert a növekvő kockázatokra hivatkozó garanciaintézmények emelték a garanciavállalási díjat, ami a fizetési terheket is meglódította. A legtöbb problémát mégis a piacok beszűkülése jelenti. Gyakori, hogy egy-egy cég azért kerül szorult helyzetbe, mert annak idején nem mérte fel a helyzetet, vevőkörét nem "porlasztotta" kellőképpen, hanem egy-két nagyobb partnerére alapozta tevékenységét. Márpedig amennyiben egy nagyobb vevője kiesik, azt manapság nem könnyű pótolni...
- Szektorálisan milyen eltérések mutatkoznak?
- A leginkább sújtott ágazatok közé tartozik az építőipar, az autókereskedelem, a logisztika és a klasszikus értelemben vett kiskereskedelem. A beruházások újraindulásával azonban az építőipar és az árufuvarozás elsőként lábalhat ki a mostani helyzetből. A nyertesek közé tartozhatnak a zöldenergia ágazatban tevékenykedők, az egészségügyi és gyógyszeripari beszállítók, továbbá minden olyan ágazat, ahol alacsony az élőmunka-igény vagy a befektetés és a szellemi tudás termel jelentős hozzáadott értéket.
- Leggyakrabban milyen fejlesztési és ésszerűsítési megoldásokat alkalmaznak a kkv-k?
- Alapjában véve kétféle megközelítési mód létezik, ezek egyike az előremenekülés, a másik a visszafogott racionalizálás. Az elsőre általában a jól működő, nagyobb vállalkozások körében akad példa, mint annál az ügyfelünknél, aki átgondolta, hogy mekkora megtakarítást érhet el, ha több telephelyét egy ideális helyen egyesíti. A kiválasztott helyszínen vásárolt egy ingatlant, miközben a többi telephelyét eladta. Mondanom sem kell, egy efféle racionális fejlesztéshez nem nehéz megnyerni a bank támogatását. Az ésszerűsítési megoldások másik típusa megnyilvánulhat készletleépítésben, ehhez kapcsolódóan egy vállalatirányítási rendszer bevezetésében, a személyi költségek csökkentésében és a rezsi lefaragásában. A vállalatirányítási rendszer segítségével elérhető, hogy a cégnek épp csak annyi készlete legyen, amennyivel a vevőit ki tudja szolgálni. Így sok, árukészletben álló forrás szabadítható fel, ami fejlesztésre vagy likviditáskezelésre fordítható. E rendszerek kiépítésére léteznek vissza nem térítendő vagy csupán részben visszatérítendő támogatási konstrukciók, további előnyük pedig, hogy gyors és valós információt szolgáltatnak a cég helyzetéről úgy a menedzsmentnek, mint a banknak.
- Milyen banki szolgáltatásokat igényelnek most elsősorban a kis- és középvállalkozások?
- Talán furcsán hangzik, hogy nem a hitelt említem első helyen, de tapasztalatunk szerint felértékelődött a bank tanácsadó funkciója. Az MKB Banknál minden kis- és középvállalatnak delegált tanácsadója van, akikkel az ügyfelek gyakorlatilag folyamatosan egyeztetnek, anélkül is, hogy forrást kérnének. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy-egy új vevővel kötött szerződés előtt kikéri a bank véleményét arról, igényeljen-e bankgaranciát, akkreditívet vagy akár faktoringot, előzetes véleményt kér arról, a tervezett változások mennyiben érintik a finanszírozási feltételeit. Megvizsgáljuk az elképzelést és tanácsot adunk, hiszen lehet, hogy partnerünk terveit kisebb összegű, de jól strukturált banki finanszírozás mellett akár olcsóbban is sikerül megvalósítani.
