A The Economist értesülései szerint tavaly 4 millió kínai látott világot, és a Hongkongban székelő Morgan Stanley lehetségesnek tartja, hogy 2005-ig 16 millió főre emelkedik a külföldre utazók száma. Az idegenforgalmi világszervezet (WTO) hozzzáteszi, hogy 2020-ban esetleg már 100 millió kínai lépheti át a Mennyei Birodalom határát. A kínaiak a feltételezések szerint a legnagyobb világjárókká válhatnak, maguk mögé utasítva az amerikaiakat, a japánokat és a németeket.
Kedvelt uticéljaik - jelenleg Thaiföld, Ausztrália és Törökország - idegenforgalmi ágazatai tárt karokkal fogadják őket. A kínaiak többet költenek, mint a máshonnan jövő azonos vagyoni helyzetű polgárok. Szingapúrban például fejenként csaknem kétszer annyit adnak ki, mint a japánok. Hongkongban az anyaországbeliek a turistakiadásokban már 47 százalékkal, a teljes kiskereskedelmi forgalomban pedig nyolc százalékkal részesednek.
Délkelet-Ázsiában a kínai turizmus hamarosan a legnagyobb mértékben járul hozzá a gazdasági növekedéshez. Egyes országok kezüket-lábukat törve igyekeznek nagy kínai tömegeket vonzani. Szingapúr és Malaysia a jövő vében legalább 1 millió kínait szeretne fogadni. Szingapúr több légijáratot indíttat mind a föllendülő partmenti övezetekbe, mind a belföldi központokba.
A nyugati országok sem akarnak lemaradni a tízmilliós nagyságrendű paicról, Kanada, Finnország és Svájc például igyekeznek megkönnyíteni a kínaiaknak a turistavízumok megszerzését. A fő gond, hogy e „turisták” esetleg túl sokáig maradnak vagy menedékjogot kérnek érkezésükkor. Ezért arról tárgyalnak a kínai kormánnyal, hogy Ausztrália, Új-Zéland, Németország, Törökország, Hongkong és a legtöbb délkelet-ázsiai ország mintájára jóváhagyott uticéli státuszt (ADS) kaphassanak. Az ADS keretében Peking meghatározza az állami utazási ügynökségek által szervezett társas utakon résztvevők számát, és az ügynökségeknek gondoskodniuk kell arról, hogy senki se léphessen le e csoportokból. Szeptemberben Peking 461 új ügynökség megalapítását hagyta jóvá, ezeken kívül csak 67 működött korábban is.
Arató János