A németországi kísérletekben a törökországi Kangal város gyógyvizű tavában élő halakat használják. A fájdalommentes kezelés során a beteg testrészeket belemerítik a medencébe, ahol a halak az egészséges szövetek megsértése nélkül lerágják a beteg bőrt a páciensekről. Kangal az első világháború óta ismert gyógyhatású halairól, a meleg vizű források mellett az ötvenes években szálloda épült a „doktorhalak” kezelésére járó betegek kvártélyozására.
A Kangal városától 13 kilométerre fekvő meleg vizű tavakban kétféle gyógyító hal él, mindkettő a pontyfélék közé tartozik. A nagyobbik hal, a Cyprinion macrostomus macrostomus 15-20 centiméteresre nő meg, a kisebbik, a Garra rufa obtusa pedig legfeljebb 19 centiméteresre nő. A halak természetüknél fogva mindenevők, a növényi táplálék hiánya kényszeríti őket „emberevésre”. A bőrbetegségek gyógyításában nemcsak a halak segítenek, hanem a víz magas szeléniumtartalma is.
Kangalban egy éttermet is építettek a gyógyforrás mellé, ahol az asztalok vízben állnak. A vendégek a bokáig érő vízben mezítláb ülnek a meleg vízben, és míg ők ebédjüket fogyasztják, a halak a lábfejüket rágcsálják.
