Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarország messzemenőkig cáfolta az anonim betétek ügyében ellene felhozott vádakat. Kiemelte, hogy az alvóbetétek állománya az összbetétekéhez képest elenyésző, csupán 3,5 százalék, és rávilágított arra is, hogy a büntető törvénykönyv (Btk.) már évekkel ezelőtt büntetni rendelte a cselekményt, amely törvénykönyv más jogszabályok egyidejű érvényesítését is feltételezve a jogalkotás szintjén megoldotta a problémát. Más kérdés, hogy a jogalkalmazás mennyire lehet sikeres interkontinentális pénzügyekben, hiszen egy büntetőeljárás megindításához, illetve annak eredményes lezárásához valójában igen kevés terhelő adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy az elkövetőt eredményesen felelősségre lehessen vonni. Tehát a probléma magja bizonyítási nehézségekre vezethető vissza. Emiatt Magyarországon nem ismeretes olyan eljárás, amelynek során bármely elkövetőt elítéltek volna.
A Btk. szerint aki más, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményével összefüggésben keletkezett anyagi javakat elrejti azáltal, hogy az eredetét, illetőleg valódi természetét eltitkolja vagy elleplezi, továbbá az eredetéről, illetőleg valódi természetéről a hatóságnak hamis adatot szolgáltat, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A korábbi szabályozás szerint csak olyan alapbűncselekményekből eredeztethető pénzre volt elkövethető a cselekmény, amelyeket a Btk. tételesen felsorolt, illetve legalább öt évi büntetési tétellel volt fenyegetett. Ezt a jogszabályi feltételt egy módosítás megszüntette, így a nemzetközi normáknak és az annak alapján kialakult gyakorlatnak megfelelően kibővült az alapcselekmények köre.
Manapság is jellemző azonban, hogy a pénzmosás kifejezetten a szervezett bűnözéshez kapcsolódó fogalom, hiszen ez az a tevékenységi forma, amely a legmagasabb extraprofit kitermelésével legális üzleti vállalkozásokba fektetheti az ott törvénytelenül megszerzett jövedelmet. Más célt szem előtt tartva, ez a jövedelem alkalmas lehet egyéb, az államok számára különösen veszélyes bűncselekmények finanszírozására is, adott esetben például terrorcselekmények végrehajtására.
A jogi szakirodalom a pénzmosás három alakzatát különíti el, így az elhelyezést, a bújtatást, valamint az integrálást. Az elhelyezés viszonylag egyszerű jogi kategóriát feltételez, az alapcselekményből jogosulatlanul megszerzett pénz valamely módon bekerül a pénzintézetekbe, akár közvetlenül, például betét nyitásával a bankban, akár közvetetten is, például egyik országból a másikba történő csempészésével és ott történő felhasználásával. Ezután következik az a folyamat, amellyel a készpénzt elbújtatják. Leggyakoribb formája az egész világra kiterjedő egyszerű banki átutalások sorozata. Az integrálás a tevékenységsor olyan utolsó fázisa, amellyel befejeződik a pénz felhasználása, azzal az elkövető szabadon rendelkezve legális jövedelmek megszerzésére válik képessé.
Nyilvánvaló, hogy a banki tranzakciók kapcsán a készpénz számos más értékkel bíró formáját öltheti, így lehet folyószámlapénz is vagy akár értékpapír. A gyakorlat eszerint a pénzmosás törvényi tényállásában megfogalmazott anyagi javak kifejezés alatt inkább a készpénzt, illetve az értékpapírt érti, de az lehet más olyan jogi kategória is, ami értéket képez, például ingatlan vagyon. Az elkövetési magatartás a cselekmény első alakzatánál tehát az elrejtésben testesül meg. Ennek módozatai különbözők ugyan, de egyaránt azt a célt szolgálják, hogy a hatóság ne ismerhesse fel a pénz eredetét és így az alapbűncselekmény elkövetését.
Baranyi Róbert, ügyvéd
