A háztartások egészen elhanyagolható szereplői a magyar részvénypiacnak – derül ki Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataiból. A magánkézben levő részvények értékét és a lakossági vagyonon belüli arányát áttekintve egyébként úgy tűnhet, hogy az 1998 első és második negyedévéig terjedő roham eredményezett irreális adatokat. Ha ugyanis a számokat statisztikusi szemmel nézzük, a „normális” szint a vagyon 2-3 százaléka körül húzódhat. Persze mi tekinthető ezen a téren normálisnak, a részvényeket bőségesen tartó amerikai vagy az ilyen befektetésektől idegenkedőbb átlag európai? A mi részarányunk mindenesetre még a kelet-közép-európai szintet is mélyen alulról súrolja. A háztartások részvénytartási szokásairól festhető kép ráadásul még annál is sokkal sötétebb, mint ami a puszta adatokból (grafikonunkból) kiderül.
A magánszemélyek 1991-től az előző év végéig összesen 118,5 milliárd forintnyi részvénytől váltak meg (ennyi volt folyó áron a vételek és eladások különbözete). A kezükben levő állomány tehát kizárólag az árfolyamok emelkedése miatt ér többet. Az sem támasztotta fel a részvényvételi kedvet, hogy azok, akik megtartották papírjaikat, ez idő alatt összesen 192,5 milliárd forinttal lettek gazdagabbak. Meglepő módon úgy tűnik tehát, hogy a lendületes börzei vásárlás után érthetően hideg zuhanyt jelentő orosz válság hatásai mintha máig elhúzódnának.
Persze a lakosság nem csak ezen a vonalon részesedik a tőzsdei forgalomból. Áttételesen ugyan, de a részvénybefektetési jegyek, a unit linked biztosítások és a nyugdíjpénztári megtakarítások is ide számíthatók. A helyzet azonban utóbbiak esetében sem túl rózsás (ezért is lobbizik a tőzsde az öngondoskodás úgynevezett negyedik pilléréért), bár a vagyonnövekmény ezen a téren elég jelentős. Egyre többen számítanak arra, hogy a magánszemélyek közvetlen tőzsdei jelenlétét erősítheti majd a csökkenő kamatszint. Az MNB adatai alapján azonban úgy tűnik, a lakossági befektetők nem túl hozamérzékenyek. Őket például a bankbetétektől kizárólag a negatív reálkamat tántoríthatja el.
