Az amerikai intézményi befektetők 2001-ben eszközeik 7,5, az európaiak 3,6 százalékát tartották kockázatitőke-alapokban. A kockázati tőkebefektetések abszolút hozama hosszú távon meghaladja az értékpapírokét, gyenge pontjuk viszont az alacsony likviditás, igaz, ennek kiküszöbölésén máris sokan dolgoznak. Az egyik megoldás a tőzsdén jegyzett kockázatitőke-alapok létrejötte, amelyek lehetővé teszik, hogy a befektetők kihasználják az adózási előnyöket. Ugyanakkor a tőzsdére bevezetett alapok általában eszközértékük alatt forognak a parketten, ami rontja a hozamot és volatilisabbá teszi a befektetést. Kialakulóban van egy másik megoldás is, a kockázati tőkebefektetések egyelőre nem túl nagy forgalmú másodlagos piaca. A fejlett gazdaságokban számos tőkeerős befektető szakosodik intézményi befektetők kockázatitőke-alapokban lévő befektetéseinek megvásárlására. A legjobb megoldásnak a strukturált termékek kialakulása ígérkezik. A kockázatitőke-alapokba befektető alapok - amelyek gyakran tőzsdén jegyzett társaságok - különböző jogcímtől független kötvényeket, opciós értékpapírokat bocsátanak ki, amelyek megfelelnek az egyes intézményi befektetők igényeinek és gyakran a befektetett tőke visszafizetését is garantálják.
A különböző kockázatitőke-alapok portfóliója - ellentétben a részvény- és kötvényalapokkal - jelentősen eltér egymástól, mivel egyes alapok portfóliócégeibe más alap általában nem fektet be, illetve általában csak kevés alap jelenik meg egy-egy cégben. Ez szembetűnő különbség a nyilvános forgalomban lévő értékpapírokba fektető alapokhoz képest, hiszen azok gyakran szinte ugyanolyan portfóliót alakítanak ki, néhány bázispontra kihegyezett, lelkes elemző munka eredményeképp.
A kockázati tőke a magyar alapokban még kihasználatlan eszközosztály, amely sokkal diverzifikáltabb, tehát biztonságosabb portfóliót eredményezhet egy nyugdíjalap vagy más befektető esetében, így jobb hozam-kockázat tulajdonságokat tud felmutatni. A különböző iparágakban működő társaságokba fektető alapok összeválogatásával, a várható exitek időpontjának és a különböző fejlődési stádiumban (start-up, fejlődő, érett cégek) levő társaságokba befektető alapoknak az ügyes kombinálásával kialakítható olyan kockázatitőke-portfólió, amelynek értéke ellentétesen mozog a részvénypiacéval, így csökkenti a befektető kockázatát. Ugyanakkor a kockázatitőke-alapok stratégiájának, a menedzsment teljesítményének (track recordjának) értékeléséhez nagyobb elemző apparátusra van szükség, mint az indexekhez mért részvény-, illetve kötvényalapok kiválasztásához.
Tóth Katalin