A törvény két fő gyengéje közül az egyik, hogy a kockázatitőke-alap létrehozóinak már a bejegyzéskor be kell fizetniük az alapba szánt tőke egészét. (A nemzetközileg bevett gyakorlat pedig az, hogy a tőkét csak az alap befektetési tevékenységének ütemében folyósítják a tulajdonosok.) Így az alapban hosszú ideig nagy mennyiségű be nem fektetett pénzösszeg van, ami jócskán rontja a hozamot. A másik baj: a törvény igen részletesen előírja, hogy az alapnak mikor, milyen ütemben kell befektetnie. A befektetett összegnek az első hat év átlagában el kell érnie az alap tőkéjének 50 – ezen belül legalább három évig a tőke 70 – százalékát. Lapunk úgy értesült, hogy a kormányzat hajlandóságot mutat a megalkotásakor kissé túl óvatosra sikerült törvény módosítására, legalább olyan esetekben, amikor profi intézményi befektetőkről van szó, és az alapot a PSZÁF alaposan ellenőrzi.
Az iparág képviselői más jogszabályok módosítására is javaslatokat tesznek a Pénzügyminisztérium tőkepiaci munkacsoportjának. A kockázatitőke-alapok legnagyobb befektetői világszerte a nyugdíjalapok. A magyar magánnyugdíjpénztárak elvileg jelenleg is befektethetnek kockázatitőke-társaságokba, gyakorlatilag azonban a törvényes szabályozás kizárja őket. Befektetésük ugyanis a magánnyugdíjról és nyugdíjpénztárakról szóló törvény értelmében nem lehet hosszú távú – a pénztár nem szerezhet gazdálkodó szervezetekben egy évnél hosszabb időtartamra a gazdálkodó szervezet jegyzett tőkéjének 10 százalékát meghaladó közvetlen tulajdoni részesedést –, és a pénztár kiszállási lehetőségének biztosítása érdekében szokatlan garanciákat ír elő a törvény. Emellett nem teszi lehetővé, hogy kft.-kbe, tehát kft. formában működő kockázatitőke-társaságokba, vagy kedvező befektetési célpontnak minősülő, de kft. formában működő vállalkozásokba közvetlenül fektessenek be – írja a Gárdos Benke Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda elemzése.
A biztosítótársaságok esetében a vonatkozó jogszabály nem szab időkorlátokat, és a befektetési eszközök skálája is szélesebb, a kockázatitőke-alapok azonban alacsonynak tartják a számszerű korlátokat. A bankok és pénzügyi vállalkozások esetében a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület azt szeretné elérni, hogy a tőzsdén nem jegyzett társaságokba befektethető összeget emeljék olyan szintre, hogy az elérje a méretgazdaságosság határát, valamint hogy enyhüljenek az ilyen eszközökre előírt tartalékolási kötelezettségek, ami versenyképessé tenné ennek az eszközosztálynak a jövedelmezőségét. A jelenlegi szabályozás ugyanis csupán a három évnél nem hosszabb, kereskedési célú, azaz árfolyamnyereség elérésére irányuló tőkebefektetéseket támogatja.
Kifejezetten kedvezőtlen a kockázatitőke-társaságokra nézve az iparág legfontosabb menedzsmentösztönző eszközének számító részvényopciók egyre szigorúbb adóztatása.
Tóth Katalin