A devizaliberalizáció óta sok szó esik az árfolyamkockázatokról, ám annál kevesebb a kamatkockázatokról, pedig az elmúlt időszak folyamatainak tükrében ez a téma kiváltképp aktuális. Úgy tűnik, a vállalatok kevésbé érzékenyek a kamatok változásaira, mint a devizaárfolyam elmozdulásaira. Ennek egyfelől lehet pszichés oka, hiszen a kedvezőtlen irányú árfolyammozgás azonnal szembetűnik, míg egy hibás kamatdöntés eredménye csak bizonyos idő után válik kézzelfoghatóvá. Másfelől a számviteli jogszabályok egy egzaktul meghatározható referenciarátához - általában az MNB deviza-középárfolyamához - viszonyíttatják az egyes konverziós ügyleteket, míg egy adott időszak kamatát nem kell hasonlóan értékelni egy másik periódus (például a 3 hónapos, egyéves) vonatkozó kamatfizetéséhez viszonyítva. Egy meg nem hozott kamatdöntés eredménye leginkább nem realizált eredményként (opportunity cost) értelmezhető, sokszor csak egy szubjektív viszonyítási alapra vonatkoztatva. Bár az elmúlt években a magyar pénz- és tőkepiac fejlődésével egyre több és egyre megbízhatóbb - másképp fogalmazva piacibb - referenciaráta áll rendelkezésre (például az ÁKK referenciahozamai, a hozamindexek vagy 2002. május 1-jétől a BUBOR-ok kibővült köre), ennek ellenére sem egyértelmű, mihez érdemes viszonyítani a kamatot egy adott vállalkozás esetében. Ráadásul a kamatérzékenyebb viselkedéshez nem elegendő egy megbízható referenciaráta, ha a szabályozás terén komoly problémák vannak. A Ptk. szerint az adós rendelkezésére áll a költségmentes előtörlesztés lehetősége, ami nem fedezhető kockázat elé állítja a hitelezőt. Az is igaz, hogy a legutóbbi hozamemelkedésekig a devizaliberalizáció óta eltelt időszak gyakorlatilag a nominális kamatok csökkenésének jegyében telt el, így a piaci szereplők várakozásaiban nem szerepelt a ráták felfelé mozdulásának lehetősége. Emellett az is igen valószínű, hogy az ügyfeleknek csak viszonylag kis csoportja számol a kamatok kamatoskamat-hatásával. Kevés piaci szereplő elemzi visszamenőleg egy hitel teljes ex post költségét összes járulékos kiadásával együtt.
A fejlettebb kamatkockázat-fedezési technikák - például kamatderivatívák - elterjedésének több akadálya is van. Egyfelől ezek biztonságos kezeléséhez igen fejlett, költséges rendszerek szükségesek. Másfelől igazán szabad piacról csak szűk egy éve beszélhetünk, harmadrészt, ha egy piac várakozásai egy irányba mutatnak, senki se akar ellentétes pozíciót felvállalni. Ebből a szempontból a lehető legjobbat tette az MNB kamatemelése: felrázta a kamatcsökkentési várakozásba süppedt magyar pénzpiacot. Az elkövetkező évek slágertermékei a kamatkockázatok fedezésre szolgáló technikák lesznek.
S. T. U.
Tóth Katalin